Az ima és a meditáció olyan, mint két út. Az ima mindig magunkért van. Imádkozunk a saját életünkért, szeretteinkért, a mi kis világunkért. Ha jól imádkozunk, Isten két szárnyat ad nekünk, hogy fent repüljünk. A meditáció azonban az egész világért van. Ha jól meditálunk, érezzük egységünket saját, kiterjesztett valóságunkkal. Ha a meditáció útját tudjuk követni, hősi harcosok vagyunk. Ekkor gigászi vállainkon az emberiség egész terhét hordhatjuk. Ha meditáció-életünket beteljesítjük, nemcsak Istent teljesítjük be, hanem saját magunkat és az egész világot is.
Mindazoknak, akik meg akarják valósítani a Legmagasabbat, mindig azt mondom, hogy a meditáció rendkívüli jelentőségű. De Nyugaton voltak szentek, akik csak az imán keresztül megvalósították Istent. Nem ismerték a meditáció fogalmát, de imájuk mélysége és törekvésük elvitte őket a meditáció világába, sőt azon is túl. Tehát mind a két út hatékony. Amikor imádkozunk, mi megyünk föl Istenhez, amikor meditálunk, Isten jön le hozzánk. Az eredmény végül lehet ugyanaz.