A mi utunk 2

De nem elég csak adni, és felajánlani valamit. Ezt lelkesen és erős belső szükségletből kell tenni. Adhatunk a saját magunkban és a másokban rejlő Belső Vezetőnek. Amikor valaki másnak adunk, akinek most szüksége van erre a segítségre, éreznünk kell, hogy a másik személyben lévő isteninek, a benne rejlő Supreme-nak adunk. Amikor valakinek isteni szeretetet kínálunk, akkor azt örömmel és lélekteljesen kell tegyük. De miközben adunk nem szabad azt éreznünk, hogy ezzel nagy szívességet teszünk a másik személynek, és hogy mivel segíteni tudunk, fölényben vagyunk vele szemben. Nem! Azt kell éreznünk, hogy Isten nagyszerű alkalmat adott nekünk, hogy az Ő szolgálatára lehessünk, és hálásnak kell lennünk annak a személynek, hogy olyan helyzetbe hozott, hogy a benne lévő Supreme-ot szolgálhassuk. Hálásnak kell lennünk, hogy Isten kiválasztott eszközeivé válhattunk, mikor Ő bárki mást is választhatott volna. Töretlen hálát kell kinyilvánítanunk, csupán azért, hogy minket vett igénybe. Az odaadásnak ez a fajtája a mi elszentelt szolgálatunk.

Ezután következik az önátadás. Ez nem a rabszolga kényszerű önátadása gazdájának. A közönséges gazda folyton bírálja a rabszolgát, miközben úgy érzi, hogy ő maga mindig tökéletes. Ez azonban nem igaz a Supreme-ra, a Legfelsőbbre. Hozzánk való viszonyában Ő mindig azt érzi, hogy a mi hibáink az Ő hibái. Amikor a természetünkben tökéletlenséget talál, akkor úgy érzi, hogy ezek mind az Ő tökéletlenségei. Egészen addig, amíg nem leszünk tökéletesek, Isten sem fogja tökéletesnek érezni magát. Igaz, hogy Isten mindenütt jelenvaló, mindentudó és mindenható. De ami a földön kinyilvánított tökéletességet illeti, Isten úgy érzi, hogy bennem, benned és mindenkiben még mindig tökéletlen. A tökéletes tökéletesség tanítását még nem ismerték fel a földön. Teljes szívvel átadjuk magunkat Istennek, miközben teljesen tisztában vagyunk vele, hogy szinte semmink nincs, és hogy szinte semmik vagyunk. Ha semmiségünket odaadjuk a Supreme-nak, az Ő kiválasztott eszközeivé válunk, és megengedjük, hogy az Ő Tökéletessége növekedjék bennünk.

A szeretet, a beteljesülés és Isten mindig együtt járnak. Isten sohasem lesz elégedett valami tökéletlennel, megvalósulatlannal, beteljesületlennel és kinyilvánítatlannal. Ő megvalósulást, kinyilatkoztatást, kinyilvánítást és tökéletességet kíván tőlünk. Ha ezt ebben az életben nem valósítjuk meg, akkor még sok újjászületésen kell keresztülmennünk. De Isten soha senkinek sem fogja megengedni, hogy megvalósulatlan és beteljesületlen maradjon. Ma a te időd érkezett el, hogy megvalósítsd Istent. Holnap a barátod számára üt az óra, holnapután pedig valaki más számára. Minden ember számára van egy időpont, amit "Isten választott Órájának" hívunk. Isten választott Órájában az ember bizonyosan megvalósítja Istent.

Mi úgy érezzük, hogy a mi utunk könnyebb és hatékonyabb, mert nekünk nem kell könyvek millióit elolvasni, hogy megismerjük az Igazságot. Nem kell minduntalan az elménket edzenünk, hogy megtudjuk, hogyan néz ki az Igazság. Nem! Az Igazság bennünk van, és arra vágyik, hogy megnyilvánulhasson. De mi, sajnos, csukva tartjuk a kaput, és nem engedjük meg, hogy az Igazság előjöjjön.