A belső sírás

A törekvés az erősödő kiáltás, a felszálló sírás szívünkben. Belső sírásunk által tudunk belépni az isteni tudatba. Ez nem a hírnév utáni sírás. Ez Istennel, életcsónakunk Belső Vezetőjével való teljes, feltétel és fenntartás nélküli egységünkért való könyörgés.

Istent élő valósággá kell tennünk mindennapi életünkben. Éreznünk kell, hogy Isten jelenléte hatalmas jelentőséggel bír. Ha nem eszünk mindennap, éheztetjük a testünket. Ugyanígy éreznünk kell azt is, hogy spirituális testünket éheztetjük, ha nem imádkozunk és meditálunk mindennap. Ha szívünk könnyeivel törekszünk, látjuk, hogy Isten lejön hozzánk, alászáll fentről. Ez pont olyan, mint mikor két személy találkozik. Az egyik az első emeleten van, a másik pedig a harmadikon. Mi felmegyünk a második emeletre, Isten pedig lejön a második emeletre. Ott találkozunk és beteljesítjük egymást.

A második emeletre vezető lépcsőt szívünk sírása alkotja. Ez a törekvés sírása. Ez nem olyan, mint mikor könnyeket ejtünk, mert valami rosszat tettünk. A szív zokog és vágyakozik, mint egy feltörő láng, felfele terjedve, egyre magasabbra emelkedve. Isten az Ő Kegyével leereszkedik, mint egy lefelé rohanó folyó. Amikor a törekvés és a Kegyelem találkoznak, megtapasztaljuk az Istennel való egyesülés kínálta isteni beteljesülést.

Sri Chinmoy, Az öröm szárnyai