A csendes elme - kérdés 2

Kérdés: Az lenne az ideális, ha az ember minden gondolatot visszautasítana meditáció közben?

Sri Chinmoy: A legjobb, ha megpróbálsz minden gondolatot kirekeszteni az elmédből, legyen az akár jó, akár rossz. Ez olyan, mintha benn lennél a szobádban, és valaki kopogtatna az ajtón. Fogalmad sincs róla, hogy a barátod vagy az ellenséged az. Az isteni gondolatok az igazi barátaid, míg az istentelen gondolatok az ellenségeid. Szeretnéd beengedni a barátaidat, de nem tudod pontosan, kik a barátaid. És még ha tudod is, kik a barátaid, lehet, hogy amikor kinyitod az ajtót, ott állnak az ellenségeid is.

Mielőtt barátaid átléphetnék a küszöböt, az ellenségeid már be is jöttek. Az is lehet, hogy nem is látsz semmiféle istentelen gondolatot, de miközben az isteni gondolatok belépnek, az istentelen gondolatok, mint a tolvajok besurrannak, és szörnyű zűrzavart okoznak. Ha már egyszer bent vannak, nagyon nehéz őket elűzni. Ehhez a szilárd spirituális fegyelem erejére van szükség. Talán tizenöt percen át spirituális gondolatokat ápolsz, és aztán hirtelen belép egy istentelen gondolat. Ezért az a legjobb, ha semmiféle gondolatot nem engedünk be a meditáció alatt. Egyszerűen tartsd az ajtót belülről bereteszelve.

Igazi barátaid nem mennek el. Azt gondolják majd magukban: "Valami nincs rendben. Általában olyan kedves velünk. Jó oka kell, hogy legyen, amiért nem nyitja ki az ajtót." Együttérző egységükből fakadóan végtelen türelemmel várnak hát. Ellenségeid azonban csak néhány percig várnak. Elveszítik a türelmüket, és azt mondják: "Méltóságunkon aluli, hogy itt vesztegessük az időnket." Ezeknek az ellenségeknek megvan a maguk büszkesége. Azt mondják majd: "Kit érdekel? Kinek van rá szüksége? Menjünk, és támadjunk meg valaki mást!" Ha nem figyelsz a majomra, a majom végül otthagy, és valaki mást zaklat majd. Barátaid azonban azt mondják: "Nem, nekünk igenis szükségünk van rá, és neki is szüksége van ránk. Akármeddig is várni fogunk rá." Ellenségeid tehát pár perc után elmennek. Akkor kinyithatod az ajtót, és kedves barátaid ott lesznek, és várnak rád.

Ha rendszeresen és odaadóan meditálsz, bizonyos idő után belsőleg megerősödsz. Akkor majd be tudod engedni az isteni gondolatokat, az istentelen gondolatokat pedig el tudod űzni. Ha egy isteni szeretettel, isteni békével és isteni erővel teli gondolat érkezik hozzád, annak megengeded, hogy belépjen, és kiterjedjen benned. Hagyod, hogy játsszon és növekedjen értelmed kertjében. Miközben játszik a gondolat, és te is játszol a gondolattal, azt látod, hogy ezzé a gondolattá válsz. Minden isteni gondolat, amelyet magadba engedsz, egy új és beteljesítő világot fog teremteni számodra, és egész lényedet isteniséggel itatja át.

Egy pár év meditáció után már ahhoz is elég belső erőd lesz, hogy a rossz gondolatokat is beengedd. Ha bejön egy rossz gondolat az elmédbe, nem fogod visszautasítani, hanem átalakítod. Ha valaki istentelen kopogtat az ajtódon, ha elég erőd van hozzá, hogy kényszeríteni tudd, hogy miután bejött, tisztességesen viselkedjen, akkor kinyithatod neki az ajtót. Idővel el kell fogadnod a kihívást, és le kell győznöd ezeket a rossz gondolatokat, különben mindig vissza fognak térni, és zavarnak majd.

Isteni fazekasnak kell lenned. Ha a fazekas fél megérinteni az agyagot, az agyag örökre agyag marad, és a fazekas semmit sem tud adni a világnak. Ha azonban a fazekas nem fél, akkor valami széppé és hasznossá tudja formálni az agyagot. Szent kötelességed az istentelen gondolatokat átformálni, de csak akkor, amikor ezt már biztonsággal képes vagy megtenni.

Volt idő, mikor szerettelek téged, ó gondolat-világom. De most a csend-értelem szépségét és a hála-szív tisztaságát szeretem.

Oly büszke vagyok az elmémre. Miért? Mert elkezdett apró dolgoknak örülni: egy egyszerű gondolatnak, egy tiszta szívnek, egy alázatos életnek.