Cselekvő meditáció - kérdés 1

Kérdés: Ahhoz, hogy az ember meditáljon, be kell zárkóznia egyedül, és el kell utasítania az emberiséget?

Sri Chinmoy: Az emberiség Isten szerves része. Ha elutasítjuk az emberiséget, miként ölelhetjük magunkhoz az isteniséget? El kell fogadnunk a világot úgy, ahogy van. Ha valamit nem fogadunk el, hogy tudjuk azt átalakítani? Ha a fazekas nem nyúl hozzá az agyaghoz, hogyan formál belőle fazekat? Aki meditál, annak isteni harcosként kell cselekednie az emberiségben.

Az emberiség jelenleg messze-messze van a tökéletességtől. De mi is az emberiség tagjai vagyunk. Hogyan vethetnénk el testvéreinket, akik saját testünk részei? Ha így teszünk, azzal korlátozzuk saját képességünket, hogy hatékonyan cselekedjünk a világban. Teljesen sajátunkként kell elfogadnunk a világot. Ha abban a helyzetben vagyunk, hogy inspirálni tudunk másokat, ha egy lépéssel előbbre járunk, akkor alkalmunk nyílik szolgálni az isteniséget azokban, akik követnek minket.

Szembe kell néznünk a világgal, és fel kell ismernünk benne a Legmagasabbat. Nem akarjuk az ábrándokba menekülők életét élni. Ki menekül? Az, aki fél, aki úgy érzi, valami igazán rosszat tett. De mi nem tettünk semmi rosszat, és a minket körülvevő világtól sem kell félnünk. Ha félünk a világtól, akkor mindentől félni fogunk.

Most egy hatalmas tökéletlenségvilágot látunk magunk körül. Megpróbálunk elmenekülni belőle, hogy megóvjuk magunkat. De meg kell mondjam, hogy van a jelenlegi világnál egy sokkal ijesztőbb ellenség, ez pedig nem más, mint a saját elménk. Még ha barlangba költözünk, akkor sem menekülhetünk el elménktől. Azt az elmét magunkkal visszük - az elmét, ami tele van szorongással, féltékenységgel, zavarral, kétséggel, félelemmel és más istentelen tulajdonságokkal. Elménk arra kényszerít, hogy az élet csataterén maradjunk. Ha a világban élve nem tudjuk legyőzni elménket, mi jó származna abból, hogy puszta testünket kivonjuk a mindennapi világtól?

Ahhoz, hogy meditáljunk nem szükséges és nem is szabad a Himalája barlangjaiba vonulnunk. Az emberiségben rejtőző Isteni iránti odaadásunk segítségével meg kell próbálnunk átalakítani a világ arcát. A meditáció nem menekülés. A meditáció az életnek, a maga teljességében való elfogadása, abból a célból, hogy az isteni Igazság legmagasabb földi kinyilvánítása érdekében átalakítsuk azt.

Azok az emberek, akik csak saját békéjük és fejlődésük érdekében akarnak meditálni, és semmit sem akarnak adni a világnak, irigyek. Olyanok is vannak, akik akarnak adni a világnak, de nem akarnak meditálni, hogy elérjenek valamit, amit adni érdemes. Ez ostobaság. Ha nem birtoklunk valamit, akkor hogy adhatnánk oda? Sok ember van a földön, aki kész adni, de mije van? Tehát el kell játszanunk a szerepünket. Először el kell érnünk valamit, azután tudjuk csak odaadni. Így kedvében járhatunk Istennek, és beteljesíthetjük az emberiséget.

Meg akarod változtatni a világot? Akkor előbb változtasd meg önmagad. Meg akarod változtatni önmagad? Akkor maradj teljesen csendben a csendtengerben.