Tökéletesség

Mi tart vissza attól, hogy elérjük a tökéletességet?

Mi tart vissza minket a tökéletesség elérésétől? Önengedékenységünk. Az önengedékenységben úgy érezzük, hogy van valami, ami abszolút szükséges az életünkben, és ez az élvezet. Amikor élvezetért sírunk, élvezetben akarunk maradni, és magává az élvezetté válni, a tökéletesség elérhetetlen cél. De ha isteni örömért, gyönyörért, üdvösségért sírunk, akkor a tökéletesség óceánjába lépünk.

Ha belsőleg sírunk a gyönyörért, a tökéletesség tengerébe ugrunk. Ez az első lépés. De amikor ez a belső sírás állandóvá válik, akkor úszunk a tökéletesség tengerében. Amikor az örömöt és a gyönyört tartjuk célunknak, a tökéletesség automatikusan növekszik bennünk, és lassan a tökéletesség tengerévé válunk. De ami jelenleg visszatart minket a tökéletességtől, az az élvezet-élet iránti szeretetünk és az élvezet-életnek való engedékenységünk.

Véget ér valaha a tökéletességre való törekvés folyamata?

Soha nem fog véget érni, mert Isten maga nem akar véget vetni kozmikus játékának. Amit ma végső tökéletességnek érzünk, az holnap csak kiindulópontja lesz utazásunknak. Ez azért van, mert tudatunk fejlődik. Amikor tudatunk magasabb szintre fejlődik, tökéletességérzetünk is egyidejűleg magasabbra emelkedik. Tekintsük a tökéletességet eredménynek. Amikor óvodások vagyunk, az ott elért tökéletességünk talán nagyon jó azon a szinten. De az óvodából általános iskolába megyünk, azután középiskolába majd egyetemre. Amikor tökéletességből megszerezzük a diplomát, akkor eredményünk sokkal nagyobb, mint az óvodában volt. És még akkor is úgy érezhetjük, hogy még rengeteg dolgot lehet tanulni. Akkor még tovább tanulunk, és még jobban megnöveljük tudatunkat.

Téved a gyermek, ha úgy gondolja, hogy a diploma mindig elérhetetlen marad. A spirituális létrának jó néhány foka van. Ha nem lépünk rá az első fokra, akkor hogyan fogunk a végső fokra felmászni?