Törekvés

Hogyan növelhetjük meg a törekvésünket, vagy, ahogy te hívod: „az Isten iránti éhséget”?

Ami a legfontosabb, hogy megpróbáljunk egy őszinte éhséget kifejleszteni Isten szeretete, Isten könyörülete és Isten áldásai iránt. Két módon növelhetjük meg belső éhségünket. Az egyik út az, hogy Istenért úgy sírunk, mint ahogy egy gyámoltalan gyermek sír az anyja után. A másik lehetőség, hogy cselekedeteinket Istennek ajánljuk, miközben egy örömteli hozzáállást tartunk fent. Mindkét módon a kereső valódi belső fejlődést érhet el.

Mi a különbség a vágy és a törekvés között?

A vágy egy vad tűz, mely éget és éget, és végül felemészt minket. A törekvés egy izzó láng, mely titokban és szent módon felemeli a tudatunkat, és végül felszabadít minket. A Legfelsőbb iránti szomjúság törekvés. A legalacsonyabb iránti szomjúság megsemmisülés. A vágy elvárás. Ha nincs elvárás, nincs csalódás. A vágy megölésével valódi boldogságot teremtünk. A törekvés önátadás. Az önátadás az ember tudatos egysége Isten Akaratával.

Miként használhatjuk ki jobban a külső időnket, hogy elősegítsük belső törekvésünket?

Kereső vagy. Mikor imádkozol, koncentrálsz és meditálsz, érezned kell, hogy minden másodperc végtelenül fontosabb, mint, ahogy azt korábban gondoltad, mielőtt beléptél volna a spirituális életbe. Ezt a másodpercet használhatod vagy meditációra, vagy pletykálkodásra, vagy tisztátalan és istentelen gondolatok dédelgetésére.

Van valami konkrét mód a megvalósítás meggyorsítására?

Igen, van rá konkrét mód, úgy hívják, hogy tudatos törekvés. Isten legyen az első. A törekvésnek, a belső sírásnak a testből, az életerőből, az elméből, a szívből és a lélekből kell jönnie. A lélek természetesen mindig is törekedett, azonban a fizikai, a vitális, a mentális és a pszichikai lényben ennek még tudatosulnia kell. Ha lényünk minden részében tudatosan törekszünk, akkor képesek leszünk gyorsabban elérni a felszabadulást.

Hogyan törekszünk?

Helyes koncentrációval, megfelelő meditációval és célravezető kontemplációval törekszünk. A törekvés az imát és a meditációt is magában foglalja. Nyugaton, nagyon sok szent volt, akik nem törődtek a meditációval; ima által valósították meg Istent. Aki imádkozik, érez egy belső sírást, hogy Istent megvalósítsa, és aki meditál, érzi, hogy szükséges Isten Tudatát saját lényébe lehozni. Az ima és a meditáció között az a különbség, hogy amikor imádkozom, akkor én beszélek, és Isten hallgat, amikor pedig meditálok, akkor én hallgatok, miközben Isten beszél.