Tudat

Mi a tudat?

A tudat a belső szikra vagy belső kapocs bennünk, az arany kapocs, amely összeköti a legmagasabb és legmegvilágosultabb részünket a legalacsonyabb és legmegvilágosulatlanabb részünkkel. A tudat az összekötő kapocs a Menny és a föld között. Nos, hol van a Menny? Nem fent van, vagy valahol messze. A Menny a mi tudatunkban van. De az isteni Tudat az, ami összeköti a földet a Mennyel. A közönséges emberi tudat csak valami nagyon-nagyon korlátozott, ugyanakkor nagyon tünékeny dologgal kapcsol össze bennünket. Egy másodpercig tudjuk tudatunkat egy másik személyre összpontosítani, aztán a koncentrációnk eltűnik. De amikor a belső tudatunkat használjuk, ami a határtalan, megvilágosult és átalakult tudat, akkor koncentrációnk fókuszát bármeddig meg tudjuk tartani.

Tudat csak egy van. Ez ad hajlékot a csendnek, és ez ad hajlékot az erőnek. Amikor a csendet fogadja be, akkor saját valódi formáját fogadja be. Amikor az erőt fogadja be, akkor saját belső valóságát nyilvánítja ki.

Mi a különbség az emberi tudat és az isteni tudat között?

Az emberi tudatot elsősorban korlátozottság, tökéletlenség, kötöttség és tudatlanság alkotják. Ez a tudat itt akar maradni a földön. A végesben leli örömét: a családban, a társaságban, a földi dolgokban. Az isteni tudat összetevői a Béke, az Üdvösség, az isteni Erő és így tovább. Természete, hogy állandóan kiterjed. Az emberi tudat úgy érzi, hogy semmi sem fontosabb a földi élvezeteknél. Az isteni tudat úgy érzi, hogy semmi sem fontosabb és jelentősebb, mint a mennyei Öröm és Üdvösség a földön. Az emberi tudat megpróbál meggyőzni minket, hogy közelében sem vagyunk az Igazságnak vagy a beteljesedésnek. Próbálja azt éreztetni velünk, hogy Isten valahol máshol van, mérföldek millióira tőlünk. Az isteni tudat azonban azt érezteti velünk, hogy Isten pontosan itt van, benne minden egyes lélegzetben, minden egyes szívverésben, benne mindenkiben és mindenben körülöttünk.

Kérem, beszéljen röviden a különböző tudatállapotokról.

Három fő tudatállapot van: dzságriti, szvapna és szusupti. A dzságriti az éber állapot, a szvapna az álom állapota, és a szusupti a mély alvás állapota. Amikor éber állapotban vagyunk, tudatunk kifelé összpontosul; amikor az álom állapotában vagyunk, tudatunk befelé fordul; amikor a mély alvás állapotában vagyunk, tudatunk a Túlvilágon barangol.

Van egy negyedik állapot is, a turíja, ami a transzcendentális tudatot jelenti. Ez a tudat se nem kifelé, se nem befelé irányuló; ugyanakkor mind kifelé, mind befelé irányuló is. Van és nincs. Megvan a képessége, hogy a világon bármivel és mindennel azonosuljon, és megvan a képessége arra is, hogy a földön bármit és mindent túlszárnyaljon. Sőt mi több, állandón felülmúlja önmagát. A turíja a legmagasabb tudatállapot, de a turíja tudatnak nincs vége, nincs állandó határa. Folytonosan túlszárnyalja saját túlvilágát.

A turíja tudat olyan, mint amikor egy fa tetején vagyunk. Amikor lent vagyunk a fa tövénél, nagy nehézséggel látunk egy keveset abból, ami körülvesz minket, de amikor a fa tetején vagyunk, mindent látunk körülöttünk és alattunk. Tehát, amikor belépünk a turíja állapotba, azt kell éreznünk, hogy a legmagasabb tudatsíkra érkeztünk. Onnan mindent megfigyelhetünk.