Kötelesség

Milyen fontossági sorrendet jelölnél meg a tanítványok kötelességeiben?

Szeresd a családodat nagyon. Ez nagy kötelességed. Szeresd az emberiséget jobban. Ez még nagyobb kötelességed. Szeresd Istent a legjobban. Ez legnagyobb kötelességed, a legfőbb kötelesség. A törekvő élete az az élet, amelynek eleget kell tennie a legfőbb kötelességnek. A kereső legfőbb kötelessége, hogy megvalósítsa Istent. Életében, itt a földön, nincs nagyobb kötelessége ennél. Az idő múlandó, az idő nem vár. Bölcsnek kell lennünk. Minden pillanatot használhatunk isteni célra. Használhatunk minden pillanatot arra, hogy eleget tegyünk lélekteljes kötelességünknek.

Elmondanád, mi a kereső kötelessége a társadalom felé, ha van ilyen, és hogyan kellene viszonyulnia az egész társadalomhoz? Vissza kell vonulnia, vagy hozzá kell járulnia, és ha igen, milyen természetű legyen a hozzájárulása?

Ez attól függ. Először is, tudnunk kell, milyen szinten áll a kereső. Ha a kereső úgy érzi, a belső élet, a spirituális élet alapvető fontosságú, hogy nem tud meglenni nélküle, akkor idejének nagy részét a belső életre, a spirituális életre, az Isten-megvalósításra kell szentelnie. Belső lénye majd megmondja neki, milyen mértékben járulhat hozzá a társadalomhoz. De ha a kereső még csak a spirituális élet ábécéjét tanulja, akkor azt kívánom, hogy a kereső fogadja el a társadalmat, mint fontos, szükséges és jelentős dolgot az életében, mint olyan valamit, amit a belső élettel együtt el kell fogadni.

Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy ha valódi törekvő, mélyen magába kell merülnie, hogy megtudja, hogyan segítsen a társadalomnak. A társadalomnak segíteni csodálatos dolog. Emberbarátnak lenni, csodálatos dolog, és ha ez a bizonyos emberbarát mélyen magába merül, és közvetlen a belső lénytől, Istentől megkapja az üzenetet, csak akkor lesz a társadalomnak nyújtott segítsége valóban jelentőségteljes. Máskülönben a kereső által a társadalomnak nyújtott úgynevezett segítség vagy hozzájárulás csak önmaga nagyobbítása, az egó táplálása.

Ahhoz, hogy valaki megvalósítsa Istent, nem kell teljesen és örökre elhagynia a társadalmat. Ha valaki elhagyja a társadalmat vagy tágabb értelemben az emberiséget, akkor hogyan hozhatja létre és nyilváníthatja ki az Isteniséget itt a földön? De az embernek bölcsnek kell lennie spirituális keresésében. Tudnia kell, hogy Isten az első, és azután jön az emberiség. Ha valaki az emberiséghez megy először, és korlátozott képességének megfelelően szolgálja az emberiséget, vagy csak az egóját táplálja, azzal nem teljesíti be Istent a társadalomban vagy az emberiségben. Tehát ahhoz, hogy az emberiséget megfelelően, istenien szolgáljuk, először az Isteniséghez kell menünk, és azután kell az emberiség felé fordulnunk. Ilyenkor a segítség nagyon gyümölcsöző hatású lesz.