Lemondás

Beszélj nekünk a lemondásról.

A legszigorúbb spirituális szempontból tekintve, az úgynevezett földi lemondás nem szükséges a törekvő számára. Ha a lemondás azt jelenti, hogy elhagyjuk a családunkat, ha a lemondás azt jelenti, hogy nem törődünk a társadalommal vagy az emberiséggel, akkor, azt kell, hogy mondjam, mindegy miről mondunk ma le, holnap valami más fog az utunkba állni. Ma a családunk az akadály, holnap a barátaink lesznek azok, holnapután a hazánk, következő nap pedig a világ. Az ilyen lemondásnak nincs vége.

A spirituális életben természetesen szükségünk van a lemondásra. Miről fogunk lemondani? Lemondunk a félelemről, a kétségről, a tökéletlenségről, a tudatlanságról és a halálról. Nem személyekről fogunk lemondani, hanem olyan tulajdonságokról, amelyek útjában állnak az Istenivel való egyesülésünknek. Amikor spirituális életbe kezdünk, lehetőséget kapunk arra, hogy lemondjunk ezekről a tulajdonságokról, vagy inkább átalakítsuk ezeket a tulajdonságokat. Amikor arról beszélünk, hogy lemondunk valamiről, vagy átalakítunk valamit, azonnal a tudatlanságra gondolunk. Valóban ez az egyetlen dolog, amit spirituális életünkben át kell alakítanunk.

Ha valaki azt mondja, hogy le fog mondani a világról, azért, hogy megvalósítsa Istent, akkor azt kell mondanom, hogy az illető téved. Ma lemond a világról, holnap pedig rájön, hogy az Isten, akit keres, nincs sehol máshol, mint magában a világban. Mi akadályozza meg abban, hogy lássa Istent a világban? A hozzáállása. Ahhoz, hogy lássa Istent az emberiségben, el kell távolítania a tudatlanság fátylát, ami közte és a világ többi része között feszül. Ha ezt a fátylat eltávolította nincs semmi, amiről le kellene mondani. Az ember látja Istent, érzi Istent, Istenben van itt és a túlvilágon.