Ima

Mit mond, amikor imádkozik? Kihez beszél? Imádkozott már másokért, a világért, a békéért? Ezt hogyan tette?

Hogyan imádkozzunk? Könnyekkel a szívünkben. Hol imádkozzunk? Egy magányos helyen. Mikor imádkozzunk? Abban a pillanatban, amikor belső lényünk azt akarja, hogy imádkozzunk. Miért imádkozzunk? Ez a kérdések kérdése. Imádkoznunk kell, ha azt akarjuk, hogy Isten beteljesítse törekvéseinket. Mit várhatunk Istentől ezen túlmenően? Elvárhatjuk Tőle, hogy megértessen velünk mindent: mindent a semmiben és semmit a mindenben, a teljességet az ürességben, és az ürességet a teljességben. Amikor imádkozom, a Legmagasabb Abszolúttal beszélgetek. Úgy beszélek hozzá, ahogy egy koldus szól egy uralkodóhoz, vagy ahogy egy gyermek szól a nagyapjához. Négy vagy ötévesen kezdtem el - mondjuk, hogy öntudatlanul - imádkozni. De tudatos spirituális utazásom legelejétől nemcsak a saját tökéletességemért imádkoztam a Legfelsőbb Úrhoz, hanem egy belső békére alapuló egység-világért is. Spirituális utazásomnak mostani szakaszában minden imám másokért, a világért, a békéért szól. De ugyanakkor a legmagasabb értelemben nincs elkülönülés köztem és "mások" között. Miután elértem saját tudatos egyesülésemet Istennel, rájöttem, hogy csak egy "személy" létezik, és ez az egyetemes egység-életem.

Ima vagy meditáció közben ajánlatos a saját anyanyelveden beszélni Istenhez, mert az a nyelv, amit születésedtől fogva tanulsz, elválaszthatatlanul eggyé vált élet-leheleteddel, ami csupa egyszerűség, őszinteség, tisztaság és isteniség. Tehát tanácsos - főleg keresőknek - azon a nyelven imádkozni Istenhez, amin felnevelkedtek.

Istenhez imádkozni, vagy úgy dolgozni, ahogy Isten akarja, hogy dolgozzunk - melyik jobb a kettő közül?

Boldog vagyok, hogy megválaszolhatom ezt a kérdést. Ez egyike a kérdések kérdésének. De a válasz meglehetősen egyszerű. Istenhez imádkozni, vagy úgy dolgozni, ahogy azt Isten akarja - mindkettő rendkívül fontos. Mindkettő elkerülhetetlen eszköz egy cél érdekében. És ez a cél az Isten-megvalósítás.

Melyik a legszebb ima: a dicsőítés vagy az esdeklés imája, ahol az ember Istent, mint Mindenhatót látja, vagy az elfogadás imája: "Legyen meg a Te Akaratod"?

Az az imádság, hogy "Legyen meg a Te Akaratod" végtelenül szebb, végtelenül megvilágosítóbb és végtelenül beteljesítőbb, mint egy magasztaló vagy könyörgő ima. Imánkban értékeljük, csodáljuk és imádjuk Isten végtelen képességeit és tulajdonságait. Tudatosan vagy tudat alatt azt reméljük, hogy kapunk valami áldásos jutalmat vagy ajándékot cserébe. Bizonyos értelemben ez olyan, mintha hízelegni próbálnánk Istennek, és cserébe várnánk valamit.

De amikor azt mondjuk: "Legyen meg a Te Akaratod", az azt jelenti, hogy teljesen tudatára ébredtünk mérhetetlen korlátainknak, tehetetlenségünknek és tudatlanságunknak, és tisztában vagyunk Isten irántunk érzett mérhetetlen könyörületével, törődésével és szeretetével. Mérhetetlen tudatlanságunk miatt beismerjük, hogy nem tudjuk, mi jó nekünk. Rájövünk, hogy talán rossz dolgot kérünk, ami ahelyett, hogy segítségünkre lenne vagy elégedettséget hozna, csak szenvedést okoz. Tehát megkérjük isteni Atyánkat, aki jobban szeret minket, mint ahogy mi szeretjük magunkat, hogy vegye át az irányítást az életünk felett, és hozza meg helyettünk a döntéseket.