Egó

Beszélj nekünk az emberi egóról.

Az egó az a valami, ami az élet minden területén korlátoz minket. Isten gyermekei vagyunk. Egyek vagyunk Istennel. Az egó azonban azt érezteti velünk, hogy nem tartozunk Istenhez, hogy teljesen idegenek vagyunk a számára. Legjobb esetben is azt érezteti, hogy Istenhez megyünk, és nem azt, hogy Istenben vagyunk.

Az egó nem szereti azt érezni, hogy valaki másnak több képessége van, vagy hogy valaki meg tud tenni valamit, amit mi nem. Az egó egyszer azt érezteti velünk, hogy semmi sem vagyunk, máskor pedig azt, hogy minden vagyunk. Óvatosnak kell lennünk fontosságérzésünkkel és jelentéktelenségérzésünkkel egyaránt. Azt kell mondanunk, hogy ha Isten azt akarja, hogy semmik legyünk, akkor örömmel leszünk semmik. És ha Isten azt akarja, hogy minden legyünk, akkor örömmel leszünk minden. Feltétel nélkül és örömmel át kell adnunk magunkat Isten Akaratának. Ha azt akarja, hogy egyenrangúak legyünk Vele, azok leszünk. Ha azt akarja, hogy valódi földi képviselői legyünk, azok leszünk. „Legyen meg a Te Akaratod!”

Hogyan győzhetem le az egót?

Az egó elkülönülés és egyéniség. Az elkülönülés és az emberi egyéniség nem élhet az egység és az egyetemesség tengerében. Az egó csak a személlyel és az ő tulajdonával foglalkozik. Ha az egyetemes tudattal foglalkozunk, az egész világegyetemmé válunk. Ebben a tudatállapotban nem úgy viselkedünk, mint az apró egyén, aki csak saját magára formálhat jogot, és úgy érzi: „Ez az én tulajdonom. Ez az én képességem. Ez az én eredményem.” Nem, ilyenkor azt mondjuk: „Minden eredmény az enyém. Semmi, sincs, amit ne tarthatnék teljesen a sajátomnak.”

Az ego legyőzésének legkönnyebb módja, ha naponta öt percig hálát adsz Istennek. Akkor érezni fogod, hogy egy édes, illatos és szépséges virág növekszik benned. Ez az alázatosság virága. Ha hálát adsz Istennek, Ő valami nagyon szép dolgot ad neked, és ez az alázatosság. Ha az egó egyszer meglátta az alázatosság virágát, távozik, mert úgy érzi, valami jobbá válhat: egyetemes egységgé.

Az egó mindig megpróbál a saját maga számára birtokolni dolgokat. De amikor túllépünk az egón, mindent megpróbálunk Isten Elégedettségére, a világ elégedettségére és a lelkünk elégedettségére odaadni.