Elme

Az elme az, ami korlátokat szab az embernek?

Az emberben lakozó vágyakozó elme szab korlátokat mindennek - akár arról van szó, amivel már rendelkezik, akár arról, amit birtokolni szeretne. Az emberben lévő törekvő szív azonban a végtelennel foglalkozik - olyan dolgokkal, amelyek már végtelenek, vagy olyanokkal, amik végül végtelenné válnak. Ha valaki elsősorban az elmében él, vagy a vágy-világban, akkor elméjének korlátai láncba verik. Ha ugyanez az ember belép a törekvés világába, az azt jelenti, hogy meg akar szabadulni a korlátok világából.

Élhet egy kereső az elme hatalmas kiterjedésében, vagy ez csak a megvalósult lelkeknek lehetséges?

A törekvő rendelkezhet egy pár percig az elme hatalmas kiterjedésével, amikor nagyon magas, mély meditációban van. Csak megvalósult lelkek léphetnek be, és maradhatnak korlátlan ideig ebben a hatalmas kierjedésben. De tulajdonképp hibát vétünk, amikor "az elme kiterjedéséről" beszélünk. Abban az állapotban, amiről beszélek, nincs elme, itt már túlszárnyaltuk az elmét. Úgy érezzük, hogy amit tapasztalunk, az az elme kiterjedése, de valójában az elme túlszárnyalásáról van szó. Az elmében forma van, határok vannak. De amikor a hatalmas kiterjedésről beszélünk, az az elme birodalmán túli dolog. Ez a Fény, a tudat, a béke és az üdvösség kiterjedése.

Amikor meditálunk, mindig megpróbálunk túlmenni az elmén. Ha ki akarjuk terjeszteni a tudatunkat, fizikai valóságunkat, akkor be kell lépnünk a lélekbe. De amikor visszajövünk a legmagasabb tudati szintről, az elme segítségével próbáljuk megérteni és kifejezni azt az állapotot, ahol voltunk. Ez azért van, mert jelenleg az elme az emberi élet legmagasabb terméke. De mivel az elme korlátozott, így sohasem értheti meg és fejezheti ki a végtelent, a határtalant.