Az arany fuvola

A béke, öröm és fény tengerét,
Tudom, el nem érhetem.
A viharvert, síró éjszaka
Szállást lel, tombol és árad bennem.

Hangosan kiáltok, de hiába minden –
Én gyámoltalan, a föld kegyetlen!
Van-e oly bátor lélek, ki osztozhatna fájdalmamban?
Csak a halál fullánkját lelem.

Tutaj vagyok az Idõ tengerén,
Evezõim elsodródtak.
Hogyan remélhetem kikötni
Isten örök Nappalának Vidékén?

De ím, hallom arany Fuvolád,
A Csúcsokat lehozza hangja.
Biztonságban vagyok végre, ó, Mindenható!
Eltûnt a halál! Eltûnt az éj meredt arca.