Ráma a mindenem

Kivonat szövegmagyarázatokkal
Sri Chinmoy "Ráma a mindenem" című színdarabjából.

(Szíta és Laksmana, még mindig az erdőnek ugyanazon a pontján)

SZÍTA: Figyelj Lasmana! A bátyád veszélyben van! Azt kiabálja: Jaj, Szíta, Jaj, Laksmana! Szüksége van rád! Siess hozzá!

LAKSMANA: Szíta anya, nem engedelmeskedhetek. Bátyám arra kért, hogy vigyázzak rád. Ha itt hagylak egyedül, borzasztóan meg fog haragudni rám. Biztosíthatlak róla, hogy a bátyám soha nem kerülhet veszélybe. Nincs senki, aki harcban legyőzné. Ő mindenható. Biztos vagyok benne, hogy Maricsa próbál rászedni minket.

SZÍTA (mérgesen): Laksmana, eljöttél az erdőbe, és azt akarod elhitetni mindenkivel, hogy a férjem legjobb barátja és legkedvesebb öccse vagy. De valójában egy gazember vagy, gazember! Ráma rettenetes veszélyben van, érzem. Te pedig nem akarsz itt hagyni engem. Miért? Erkölcstelen érdeklődést tanúsítasz irántam. Azt reméled, hogy ha a bátyád meghal, a tiéd leszek, te aljas disznó!

(Laksmana befogja a fülét)

LAKSMANA: Ó anyám, nyugodj meg, kérlek. Ne használj ilyen rettenetes szavakat. A világon senki sincs aki Rámához fogható. Teljesen biztonságban van. A hang, amit hallottunk, biztos nem a bátyám hangja. Ez Maricsa, a démon hangja. Ráma azért állított engem ide, hogy vigyázzak rád. Hogy szeghetném meg a parancsát?

SZÍTA: Igen Maricsa Ráma hangját utánozza, te pedig Ráma jellemét, bölcs és megvilágosító szívét. Te gazember! Te szélhámos! Te fajankó! Csupa sötétség, csupa mocsok, csupa tudatlanság van a fejedben és a szívedben. Hagyjál békén! Nem tudsz engedelmeskedni nekem, még akkor sem amikor a bátyád haldoklik? Tudom, pontosan tudom, mi a titkolt szándékod. De megmondom neked, sötét álmod sosem válik valóra. Menj innen! Neked is van feleséged, Urmila. Ő miért nem jött velünk? Akkor együtt lehetett volna a férjével. Miért háborgatsz engem? Ki kért arra, hogy ide gyere? Inkább a Godávariba vetem magam, mintsem megengjem, hogy hozzám érj!

LAKSMANA: Anyám, akkor hát meg kell szegnem bátyám parancsát, hogy engedelmeskedni tudjak neked. Megszegem bátyám parancsát, hogy a kedvedben járjak. Kérlek légy éber. Kijelölök neked egy kört. Kérlek ne lépj túl ennek a körnek a határán. Ez a védelem köre.

SZÍTA: Védelem? Nekem nincs szükségem a védelmedre. Menj és védd meg a bátyádat. Neki van szüksége a védelmedre. Ő haldoklik, te meg itt vesztegeted az időt és késlekedsz, így mikor odaérsz, látod majd, hogy ő már nincs többé. De sebaj, ha ő meghalt, én is követem a másvilágba. Az én életem nem köttetik össze a tieddel. Te disznó, te semmi névvel nem illethető állat, azzal ámítod az egész világot, hogy odaadással, hűséggel és feltétel nélküli önátadással viseltetsz a bátyád iránt!

(Laksmana könnyeket ejtve megrajzolja a kört.)

LAKSMANA: Anyám, elmegyek.

(Laksmana távozik)

NEGYEDIK SZÍN

(Laksmana az erdő egy másik részét járja a bátyát keresve.)

LAKSMANA: Ó Istenem, te ismered a szívemet. Saját anyámként szeretem Szítát. Még az arcát sem láttam soha. Mindig a lábára vetem a szemem, a lába porára. Olyan rajongással, olyan odaadással vagyok iránta. Ő pedig sérteget. Hát ez az én sorsom? A világ csupa félreértés. Minden nő ilyen? Az nem lehet. Az én Urmilám keserű könnyeket hullatott, amikor bátyámmal elhagytuk a palotát. Azt akarta, hogy maradjak vele, de idejöttem, hogy bátyám és a saját kedvemre tegyek. De neki vajon ki tesz a kedvére? Ó Urmila, a világ nem fogja ismerni, belső gyötrelmeidet, isteni áldozatvállalásodat, de szerető szívem igen. Hálás szívem tudni fogja, mit teszel csendben, a könnyeiden keresztül, nemes szíveddel. Laksmanád örökké hálás lesz neked, és büszke lesz rád. Külső életem nincs melletted, de belső életem veled és érted van.

---

A darab egyik előadása után Sri Chinmoy a fenti jelenetről és a darabban bemutatott eszményekről beszélt.

Sri Chinmoy: Az egész Ráma darabom az emberiről és az isteniről szól. Egyes személyek teljesen isteniek, de némelyik karakternél el kell játszanotok az emberi szerepet. Minden alkalommal, amikor egy spirituális Avatár alászáll, új tanítással jön. Ráma esetében, ő azonosult a társadalommal. Nem volt versengés az ő valósága és a társadalom között. A legfőbb tulajdonságok, amiket kinyilvánított: az ígéret, az engedelmesség és az áldozathozatal. Ezeket emberi erkölcsnek nevezzük.

Fontos, hogy a spirituális mestereket ne akarjuk megítélni. Ha megpróbáljuk megítélni őket, teljesen összezavarodunk, és a törekvésünk csökkenni fog. Ők magasan az emberi megítélés fölött állnak. Amikor Ráma és Szíta visszatérnek Lankáról, Ráma arra kell kérje a feleségét, hogy hagyja el őt. Krisna pedig arra kérte Ardzsunát, hogy ölje meg a saját rokonait. Ha erkölcsi ítéletünket használjuk, élénken helyteleníteni fogjuk Ráma és Krisna cselekedetét.

De ha az Avatár nem játssza el az emberi szerepet, ki fogja őt követni? Egyik pillanatban a teljesen tehetetlen emberi lény szerepét kell játszania, a következő pillanatban pedig már legmagasabb tudatában kell lennie. Nézzük csak a Megváltó Krisztust. Mikor ott függött a kereszten, így kiáltott: "Atyám, miért hagytál el?" Ekkor úgy viselkedett, mint egy emberi lény. A következő pillanatban pedig ezt mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek."

Sri Rámakrisna, mielőtt eljöttek hozzá a tanítványai, feljárt a háza tetejére, és ott kiabált: "Hol vannak a tanítványaim? Hol vannak a gyermekeim?" Olyan szánalmasan kiabált. Elválaszthatatlanul egy volt Káli Anyával, ugyanakkor tehetetlenül kiáltozott, hogy jöjjenek a tanítványai.

Amikor egy spirituális mester a legmagasabb tudatában van, mindenen túl és messze túl tud menni. Állandóan túlszárnyalja magát. De amikor az emberi szinttel azonosul, látszólag annyi ellentmondás merül fel. Ugyanaz az Isten arra kéri a spirituális mestert, hogy az emberi tudatlansággal rugdostassa magát.

Ismeritek a híres történetet a skorpióról. A skorpió beesett a vízbe, a spirituális mester könyörületből kinyújtja a kezét a skorpió felé, hogy kisegítse a partra. A skorpió persze megszúrja. Milyen hálátlan a skorpió! Mikor szenved és haldoklik, a mester felemeli, mire ő azonnal megszúrja. Azután a skorpió újra visszaesik a vízbe. Megint haldoklik, a mester pedig újra megpróbál segíteni rajta. Miért tesz így a spirituális mester? A skorpiónak veleszületett természete, hogy szúr, a mester azonban eltökélte, hogy segít neki. Úgy gondolja, egy napon majd át tudja alakítani a skorpió természetét.

Amíg fogod a kutya farkát, az egyenes, de amint elengeded, megint felkunkorodik. Az emberi természet is ugyanilyen. Felkunkorodik. A spirituális mesterek megpróbálják az Istenit lehozni az emberi természetbe, abban a reményben, hogy az újra kiegyenesedik.

Szíta szerepét mint az isteni és az emberi keverékét kell játszani. Teljesen emberi módon szidja és sértegeti Laksmanát. Ebben a pillanatban Szíta emberi arcát mutatja. Más jelenetekben, amikor magas, emelkedett dolgokat mond Rámáról, akkor előtérbe hozhatjátok isteni arcát. De ha ezen a ponton Szíta nagy könyörülettel beszélne Laksmanához, akkor emberi arca nem kerülne elő. Tehát helyesen cselekedtek, ha dühösnek mutatkoztok. Rámának is meg kell mutatnia emberi arcát. Ha nem mutat emberi arcot, minek vállalt emberi születést? Eggyé vált az emberiséggel, abban a reményben, hogy át tudja majd alakítani az emberiséget. Miért kell cselekedetei helyességét igazolnia az emberiségnek, mikor egy Istennel? Nézzük hogyan engedelmeskedik Laksmana a rangidőseknek: engedelmeskedik a bátyjának, és engedelmeskedik Szítának is, mert Szítát az anyjának tekinti. Még amikor Szíta sértegeti, akkor is engedelmeskedik neki.

Amikor engedelmességre van szükség, engedelmességet kell tanúsítani. Ha ígéretre van szükség, ígéretet kell adni. Ha áldozatra van szükség, áldozatot kell vállalni. Mi többet áldozhatna fel Ráma, ha nem a feleségét, legdrágábbnál is drágább feleségét? Ez a három dolog - ígéret, áldozat és engedelmesség - akár emberi szinten, akár isteni szinten, de minden a Legfelsőbbtől ered.

Nem mondhatjuk azt, hogy amit Ráma tesz, az a fa tövénél rossz, míg a fa közepénél egy kicsit rossz és egy kicsit jó, a fa csúcsánál pedig teljesen helyesen cselekszik. A fa csúcsánál a Legfelsőbb egy adott módon fejezi ki magát, a közepén máshogy, míg a fa tövénél mindenképp más módon fejezi ki magát újra. Ha Rámának csak a fa tetején van igaza, akkor hogy létezhet a fa egyáltalán? Miféle fa az, amelyiknek nincs gyökere, nincs törzse, csak legfelső ága? Az életfa nem ilyen. Ezenkívül az életfának oly sok virága, levele és gyümölcse van, és mindegyiknek el kell játszania a maga szerepét.

Tehát az emberiség fogékonyságához mérten a spirituális mesternek minden szinten be kell teljesítenie az ígéretről és az engedelmességről szóló tanítását.

Istent nem köti semmi. Különben egy rögzített Istenünk lenne. A képzeletünkben megalkotjuk Isten képét. A képzelet valóság, ez igaz, de a Legfelsőbb Urat nem köthetjük meg képzeletünkkel. Egyrészről Ő forma nélküli. Másrészről viszont formával rendelkező. Amikor formával rendelkezik, formák millióit, számtalan formát ölt magára. Te talán csak az egyik formáját látod, az a forma pedig rögzített. Ha valami mást látsz, arra könnyen azt mondod: "Ez nem lehet Isten."

Egy emberi apa lehet, hogy otthon mindig rövidnadrágot hord. Azután, amikor bemegy az irodába, elegáns öltönyt visel. A hivatali öltözetében talán fel sem ismered. Talán azt mondod, hogy csak akkor az apád, amikor rövidnadrág van rajta. Hát, Isten is ilyen. Milliónyi alakja van.

A Ráma darabom az engedelmességről, az áldozatról és az ígéretről szól. Ebből a három tulajdonságból meg kell értenetek az egész darabot. Nem ítélhetjük meg a nagy spirituális mestereket, mint Sri Rámacsandrát és Sri Krisnát. Emberi szemünkkel akarjuk látni őket, és emberi szívünkkel akarjuk érezni őket, de ez lehetetlen.

Tegyük fel, meg akarod ítélni hogyan operál egy elismert orvos. Ha te nővér vagy, tudsz valamicskét, de tudásod és az orvos tudása között hatalmas szakadék tátong. A nővér tudása egy csepp, míg az orvosé maga az óceán. Hogyan ítélhetné meg a csepp az óceánt? Ugyanígy, a spirituális Orvos, Isten millió módon meggyógyíthat minket, ha akar. És ha Ő át akar élni egy tapasztalatot bennünk és általunk, hogy ítéljük meg Őt?

Minél magasabbra mész, annál kedvesebb lesz számodra az önátadás, az ígéret és az engedelmesség üzenete. Az önátadás minden szinten más formát ölt, az ígéret is más formát ölt és az engedelmesség is más formát ölt minden szinten.

---

Az utolsó jelenetben Laksmanát végül életének feláldozásával teszik próbára. A szerző itt feltárja Laksmana bátyja iránt érzett szeretetének mélységét, mert ez az a szeretet, ami által az összes többi áldozat is lehetségessé válik.

---

UTOLSÓ FELVONÁS

(Ráma és Laksmana egy szobában)

RÁMA: Laksmana, legkedvesebb fivérem, te vagy az örömöm, te vagy a büszkeségem. A világ csodál és dicsőit engem, de én tudom, miért lehettem ilyen nagy, hogy lettem ilyen nagy, és ki tett engem naggyá. Ez mind miattad van, Laksmanám.

LAKSMANA: Ó Ráma, a bátyám vagy, de mindig az apámnak tekintettelek. Veled lenni, a szolgálatodra lenni, annyi, mint a legfelsőbb Céllal élni.

(Laksmana énekel)

Ámár bhuban tomár csaran lági
Ámár dzsiban tomár sapan lági
Ogo asimer nirabatá
Ogo gyuloker amarátá
Eso eso eso e hija rajecse dszági

[Világom a Te Lábadért van.
Életem a Te Álmodért van.
Ó végtelenség csendje,
Ó Mennyország halhatatlansága,
Jöjj, jöjj, jöjj.
Ez a szív éber marad.]

(Belép Jamarádzs egy szent ember képében)

JAMARÁDZS: Ráma, szeretnék négyszemközt beszélni veled. Valami nagyon fontosat kell megbeszélnem veled, valamit, ami sürgős, és senkit sem akarok, hogy jelen legyen a beszélgetésünk alatt, kivéve téged és engem.

RÁMA: Ezt könnyen megoldhatjuk. Természetesen megteszem, tiszteletreméltó Uram.

(Laksmana távozni készül)

JAMARÁDZS: Várj kérlek! (Laksmana vár.)Ó Ráma, kérlek, ígérd meg nekem, hogy bárki is belép, bárki idejön, amíg beszélünk, azt kivégzed.

RÁMA: Rendben, odaadással egyetértek az indítványoddal. Laksmana, legkedvesebb fivérem, senkit ne engedj belépni ebbe a szobába. Éberen őrködj, és bárki jöjjön is, ne engedd, hogy ránk törjön bizalmas beszélgetésünk alatt.

LAKSMANA (imára kulcsolt kezekkel): Ráma, emelkedett szavad számomra parancs.

(Laksmana el)

JAMARÁDZS: Ráma, Jamarádzs vagyok, a Halál Királya. Brahma, az Örök Teremtő küldött hozzád. Megkért, hogy mondjam el neked: földi szereped teljesítetted. Nagyon keményen harcoltál, hogy Dharma Királyságát megteremtsd a földön, és sikerrel jártál. Eljött az időd. Szükség van rád a Mennyekben.

RÁMA: Őrömmel hallom, hogy végre eljött az időm. Szítám nincs többé velem. Megkínoztam a szívét, csak hogy a világ kedvére tegyek. Többet törődtem a világgal, mint drága feleségemmel. Ő már elhagyta a testét, levetette ezt a földi porhüvelyt, csak hogy az én kedvemben járjon. Olyan semmirekellő voltam, egy hitvány alak. Most majd találkozom vele a másvilágon. Úgy örülök, hogy veled megyek.

(Sietve belép Laksmana)

LAKSMANA: Ráma, Ráma fivérem, Durvasa a bölcs van itt, és azonnal találkozni akar veled. Mondtam, hogy nem érsz rá és nem tudod fogadni. Rettenetesen feldühödött, és azt mondta, hogy egy szempillantás alatt elpusztítja a családunkat és egész királyságunkat. Nem akarom, hogy elpusztítsa a családunkat és szeretett Ajodhiánkat. Tudom, hogy senkinek sem szabad idejönni a beszélgetésetek közben, de úgy éreztem, hogy muszáj feláldoznom az életemet. Jobb legkedvesebb fivérem, Ráma keze által meghalni, mint Durvasa kezétől.

JAMARÁDZS: Ráma, nem fejeztük még be a beszélgetésünket, és a fivéred belépett, Ez azt jelenti, hogy meg kell halnia.

RÁMA: Ez így igaz. Így igaz. Laksmana, menj, hozd ide Durvasát. Addig mi befejezzük a beszélgetést.

(Laksmana el)

JAMARÁDZS: Tehát készen állsz? Hamarosan elhív az Úr. Készen álsz?

RÁMA: Igen teljesen felkészültem.

JAMARÁDZS: És mi lesz az öcséddel? Megszegte a parancsodat.

RÁMA: Igen.

JAMARÁDZS: És kivégzed?

RÁMA: Igen.

JAMARÁDZS: Tudom, hogy meg fogod tartani az ígéretedet. Isten áldjon!

(Jamarádzs el)

(Belép Laksmana és Durvasa)

RÁMA (imára kulcsolt kézzel): Ó bölcs, legfelsőbb rendű bölcs, bocsáss meg nekem, bocsáss meg nekem. Igen fontos magánbeszélgetésem volt egy vendéggel, ezért nem tudtalak azonnal fogadni. Kérlek bocsáss meg. Kérlek mond meg, mivel szolgálhatok. Állok szolgálatodra.

DURVÁSZA: Ráma, rendkívül éhes vagyok. Hosszú, hosszú ideje nem ettem. De ma a te ételedet akarom enni. Nem akarok enni semmi mást, csak azt az ételt, amit neked készítettek.

RÁMA: Büszke vagyok, hogy egy ilyen nagy bölcs, mit te Durvasa az én ételemet akarja enni. Laksmana, menj, és hozd be az ételemet.

(Laksmana elmegy és étellel tér vissza. Durvasa jó étvággyal eszik. Amikor befejezte, Rámához fordul)

DURVÁSZA: Ráma, teljes szívemből és lelkemből megáldalak. Kielégítetted külső éhségemet, én pedig kielégítem belső éhségedet. Nemsoká együtt leszel szeretett Szítáddal a másvilágon.

MÁSODIK SZÍN

(Ráma, Laksmana, a miniszterek és a vének)

RÁMA: Most mit tegyek. Meg kell tartanom az ígéretemet. Laksmana kedvesebb nekem, mint a saját életem, de az ígéret akkor is ígéret.

LAKSMANA: Ráma, ne bánkódj. Ne siránkozz. Meg kell tartanod az ígéretedet. Az ígéretednek megfelelően meg kell ölnöd. Boldog leszek, hogy te ölsz meg. Nem lehet nagyobb öröm, mint hogy te büntess meg. Nem lehet nagyszerűbb halál, mint az, ha te ölsz meg.

MINISZTERELNÖK: Ó Ráma, mivel megígérted, hogy minden betolakodót kivégzel, azt kívánom, hogy száműzd fivéredet a Királyságból. Ez a büntetés egyenrangú azzal, mintha megölnéd.

RÁMA: Fivérem Laksmana nélkül élni az én halálom is. Távol lenni tőle, nem látni őt magam körül a legrosszabb halálom.

LAKSMANA (meghajolva): Fivérem, Apám, te vagy mindenem. Azt akarom, hogy lássa a világ, hogy az Igazság Megtestesülése vagy. Létrehoztad a Dharma Királyságát. Ígéretedet és életedet nem lehet elválasztani egymástól. Egyek és elválaszthatatlanok. Most elhagyom a palotát. Elmegyek és meditálok a Saraju partján, és amikor eljön az idő, belevetem magam a folyóba és feladom az életemet.

RÁMA: Ó szívem öröme, ó szívem szeretete, ó szívem ereje, elhagysz engem. Magadhoz öleled a halált. Szüntelen áldozatod miatt ismer engem a világ, és a másvilágon szintén a te áldozatodról fognak ismerni. Ó szívem és lelkem fivére, ó örök testvér, mindenhová követtél. Bárhová mentem is, követtél, mint az árnyékom. Amikor apám száműzetésbe küldött, amikor Szítát kellet visszahoznom Ravanától, követtél. De most, Ó Laksmana én foglak követni téged. Követem életleheletedet. Menj, és foglald le a helyemet a másvilágon. Én is hamarosan jövök.

(Laksmana meghajol a bátyja előtt és elindul kifelé)

(Ráma énekel)

Dese, dese, csá bandhabah
Tantu desha ná pasjami
Jatra bratha sahodara

RÁMA: Minden országban vannak feleségek, minden országban vannak barátok, de a világon sehol nem találok még egy olyan fivért, mint Laksmana.

---

A darab közelmúltban történt színrevitelekor Sri Chinmoy erről a jelenetről beszélgetett a rendezővel.

Rendező: Számomra Ráma maga Isten. Tudja mikor fog meghalni. Tehát az egyetlen ok, amit Jamarádzs eljövetelére látok, hogy próbára tegye Laksmana önátadását.

Sri Chinmoy: Nem, nem! Mielőtt Jamarádzs azt mondja Rámának, hogy senki nem léphet be a beszélgetésük alatt, így szól: "szeretnék négyszemközt beszélni veled." Majd valaki másra néz, miközben négyszemközti beszélgetést kér?

Rendező: Én úgy értelmeztem, hogy Jamarádzs eljövetelének Laksmana halála volt a valódi célja. Az, hogy lássa Laksmana feláldozza-e az életét Rámáért.

Sri Chinmoy: Ez igaz. Ráma tudja ezt, de amikor Jamarádzs színre lép, úgy tesz, mintha az valami nagy titkot osztana meg vele. Néha, amikor valaki mond nekünk valamit, úgy kell tennünk, mintha semmit sem tudnánk a dologról. Hiszen ezért mondja el nekünk. Még ha tudom is, úgy teszek, mintha semmit sem tudnék. A gyermek odamegy az apjához, és valamiről elmond neki mindent, amit az apja sokkal jobban tud. Ez egy játék.

Hasonlóan, amikor Jamarádzs beszél Rámával, Rámának úgy kell tennie, mintha semmit sem tudna arról, hogy meg fog halni. Itt Ráma isteni arcát látod, de Ő nem így kezeli a dolgot. Jamarádzs jön el, hogy elmondja neki a hírt. Ráma nem mondja azt, hogy "Mindent tudok. Ismerem a múltam, a jelenem és a jövőm." Ezen a ponton Rámának úgy kell viselkednie, mint egy hétköznapi emberi lénynek. Egy hírnök jön, hogy átadja neki az üzenetet: meg fog halni, szerepe lejárt. Ha ekkor Ráma nem tekint a hírnökre, az nem jó. Ami Jamarádzsot illeti, ő Rámát és Laksmanát egy szintre helyezi, bár Ráma kicsit magasabb. De ha Jamarádzs rájönne, hogy Ráma mindent tud, akkor nem lenne darab. Valahányszor Jamarádzs megszólítja Rámát, azt kell éreztetnie magával, hogy ő mindent tud, Ráma pedig nem tud semmit. Jamarádzs szíve mélyén tudja, hogy Ráma az Úr, és mint ilyen mindent tud. De itt a darabban Jamarádzsnak azt kell éreztetnie Rámával, hogy a nagy titkot Ráma tőle tudja meg.