Idd, idd Anyám nektárját

Kivonat Sri Chinmoy "Idd, idd Anyám nektárját!" című darabjából.

A darab Rámakrisna és tanítványa Narén kapcsolatát vizsgálja, akit mestere állandó szeretete alakít át Szvámi Vivékánandává.

A következő jelenet ennek a kapcsolatnak a lényegét örökíti meg.

(Éjszaka. Thakur a pancsáváti erdőben sétálgat a fák alatt kontemplatív hangulatban. Belép Hridaj.)

HRIDAJ: Bácsikám, menjünk haza. Hideg van és a szél is erősen fúj. Látom, hogy a köd is kezd alászállni. Nem vigyázol magadra.

THAKUR: Menj csak, majd mindjárt jövök.

(Hridaj el )

(Thakur meditál. Újra belép Hridaj)

HRIDAJ: Ne késlekedj már, Bácsikám, ne késs! Mindig mindent elfelejtesz, azután később én szenvedek miatta.

THAKUR: Mit tehetnék? Anyám idehívott. Amint arra kér, hogy menjek haza, megyek. Gondolod, én nem szenvedek, amikor te szenvedsz miattam?
Hridaj: Én megyek, de ne maradj soká.

(Hridaj el.)

THAKUR (magában): Minden vallás összegzése, Kelet és Nyugat egyesülése az önfelajánlás és az önfeláldozás: ezek mind nagy, nagy szavak, nagy elméletek, nagy eszmék, nagy eszmények. De hol vannak, Anyám? Anyám, te ezekről a dolgokról beszélsz nekem. Ezek olyan magas eszmények. De hol vannak odaadó katonáid? Anya, te sohasem hazudsz nekem. Hol vannak ők? Hol vannak kiválasztott gyermekeid? Káli Anya, a szívem sír érted. Gyertek, gyertek! Végezzétek az Anya munkáját! Be kell teljesítenetek az Anyát. Ki kell nyilvánítanotok az Anyát a földön.

(Belép Narén)

THAKUR (túláradó szeretettel): Ó Narén, megjöttél. Oly hosszú idő után végre eljöttél hozzám. Oly sokáig beszéltem világi embereknek. Már szinte belesüketültem a hétköznapi emberek panaszainak és szakadatlan locsogásának hallgatásába. Az emberek belém vetik minden világi vágyukat. Senki sincs, akinek a belső életemről beszélhetnék. Senkinek nem tudom elmondani, mi történik a szívemben. Narén, mond meg nekem, mikor jössz legközelebb?

NARÉN: Amint lehetőségem lesz rá, azonnal jövök. Miért gondolsz rám olyan sokat? Miért beszélsz a többieknek állandóan csak Narénról és Narénról? Nem ismered a Puránákból Bharata király történetét, aki mindig a szarvasára gondolt, azután a következő inkarnációjában szarvas lett?

THAKUR: Igazad van, de mit tehetek? Nem tudok nem gondolni rád. Állandóan rajtad jár az eszem. Ha nem látlak, szenvedek. (Behunyja a szemét és Káli Anyához beszél) Anyám, hallgasd csak mit mond nekem Narén. (Néhány pillanat múlva kinyitja a szemét és Narénhoz szól) Nem hallgatok rád. Nem az igaz dolgot mondod. Az Anya azt mondja, hogy úgy tekintek rád, mint Nárájanra, Isten megtestesülését látom benned. Attól a naptól fogva, hogy nem Isten megtestesülését látom benned, pillantást sem vetek az arcodra.

NARÉN: Ha ez igaz, akkor miért hanyagoltál olyan sokáig? Eljöttem hozzád, és te kíméletlenül elkerültél és semmibe vettél. Olyan megvetést tanúsítottál irántam az utóbbi pár alkalommal.

THAKUR: Anyám, Anyám, hallod ezt a fickót! (Narenhez) Hát el tudlak kerülni? Semmibe tudlak venni? Megvetést tudok tanúsítani irántad? Lehetetlen. Te ezt nem tudod. Belső működésemet fel nem mérheted, Narén, egyet mondj meg. Igaz, nem voltam kedves hozzád. Nagyon undok és goromba voltam veled. Akkor hát miért jössz el még mindig?

NARÉN: Azért jövök, hogy meghallgassalak. Csodállak. Imádlak. Látni akarlak Thakur, még akkor is, ha barátságtalan vagy velem. Szeretem a jelenlétedet. Szeretem meditatív hangulatodat. Szeretem transzodat. Mindent szeretek, amit teszel, mert szeretlek téged.

THAKUR: Fiam, próbára tettelek. Látni akartam, mi történik, ha nem mutatok szeretetet és gyengédséget irányodban, hogy velem maradsz-e. Egyedül te tudsz tőlem ilyen közönyt és megvetést elviselni. Ha valaki mással tettem volna így, többet nem jött volna el hozzám. Senki más nem tartott volna ki mellettem. Bárki is ilyen bánásmódban részesült volna tőlem, élete végéig gyűlölt volna engem.

NARÉN: Ez csak a könyörületednek köszönhető, a szeretetednek, hogy veled maradtam. Tudod, hogy rendkívül hirtelenharagú vagyok, de menedéket adtál nekem a szívedben. A lelkedbe vittél és valódi fiaddá tettél.

THAKUR (mosolyogva):Narén, vannak okkult erőim. Rengeteg okkult erőm van, mindenféle okkult erőm. De mit kezdek velük? Még ruhát sem viselek. Azon gondolkodom, hogy megmondom az Anyának, hogy neked akarom adni mindet, az összes okkult erőmet. Sok munkát kell végezned az Anyának. Ha neked adom ezeket az erőket, nagyon hatékonyan tudsz majd dolgozni a világért. Mit szólsz ehhez az ötlethez?

NARÉN: Mond, kérlek, segítségemre lesznek ezek az erők az Isten-megvalósításban?

THAKUR: Nem, abban nem segíthetnek, hogy megvalósítsd Istent. De amikor elkezdesz Istenért dolgozni, akkor nagy segítségedre lesznek.

NARÉN: Akkor nincs szükségem rájuk. Először Istent akarom. Az Isten-megvalósítás után rajtad és Istenen áll, hogy adtok-e nekem okkult erőt.

THAKUR: Kiváló, kiváló! Ó, Narén, ki van még hozzád fogható? Ki más lenne mentes a kapzsiságtól, mint te? A legtöbb kereső okkult erőkért könyörög, neked pedig kész örömest odaadnám az okkult erőmet, de te nem akarod. Te, fiam, Istent akarod és nem az okkult erőket. És Isten az egyedüli dolog, amire mindannyiunknak szüksége van.

(Belép Rákhál, Baburám és Tarup. Meghajolnak Thakur előtt.)

THAKUR: Száz százalékig odaadónak kell lennetek Isten iránt, mint Narén. Csak akkor tudjátok megvalósítani Istent.

RÁKHÁL: Tudom. Őszintesége mély benyomást tett rám. Testvérem csupa szeretet irántad, csupa szeretet Isten iránt. Kérdezhetek ma valamit?

THAKUR: Hogyne, természetesen. Ha nem válaszolnék a te kérdésedre, kinek a kérdésére válaszolnék?

RÁKHÁL: Kérlek mond el nekem, mi a Vaisnava filozófia lényege.

THAKUR: A Vaisnava filozófia lényege nagyon egyszerű. Szeresd az emberiséget és szolgáld az emberiséget: ez a filozófiájuk.

RÁKHÁL: Kérlek, magyarázd el részletesebben. Így nem világos számomra.

THAKUR: Emlékezz Isten nevére. Az Igazság és az Igazság birtokosa egyek. Krisna és odaadó híve egyek. Hívének egész világa nem más, mint Krisna. Krisna az, aki mindenné lett számára. Egy valódi Vaisnava ezt gondolja és hiszi, és ez így tökéletesen igaz is. Könyörületet kell tanúsítanunk minden emberi lény iránt. (Szünetet tart.) Nem, nem jól mondom. Kik is vagyunk mi, hogy könyörületet tanúsítsunk minden ember iránt? Gyengébbek vagyunk az apró hangyáknál. Mi jogunk, mi képességünk van nekünk, hogy az emberiségnek segítsünk? Szolgálnunk kell minden emberi lényt, és tudnunk kell, hogy ekkor Istent szolgáljuk, mivel ők mind Isten megnyilvánulásai. Ez a megfelelő nézőpont. Szolgálnunk kell minden emberi lényt, annak tudatában, hogy ők mind Isten megnyilvánulásai.

TARUP: Mond meg, kérlek, hogyan tehetek szert tisztaságra.

THAKUR: Szeresd az emberiséget és szolgáld az emberiséget olyan odaadóan, ahogy csak tudod. Akkor automatikusan tisztaságra teszel szert. Istent kell látnod minden emberi lényben. Csak akkor leszel odaadó. És ha odaadó vagy, valóban odaadó isten iránt, akkor szíved tiszta lesz.

NARÉN: Ha Isten valaha is megadja nekem a lehetőséget és a képességet, az egész világ előtt fogok prédikálni. Az egész világoz fogok szólni. Gazdagok és szegények, Brahmanák és Csandalák hallják majd tőlem a te tanításodat. Szeretném a tanításodat átadni az egész világnak. Áldj meg, kérlek, hogy vágyam valóra válhasson.

THAKUR: Már megkaptad az áldásomat. A tiéd, mind a tiéd. Csak úgy záporozott a fejedre az elmúlt néhány évben. Az Anya saját játékát játssza benned és általad. Mindannyian csak az Anya eszközei vagytok.

(Belép Hridaj)

HRIDAJ: Bácsikám, nem tudlak már elviselni. Tényleg nem. Teljesen megőrültél. Tudom, hogy szenvedni fogsz ettől a hidegtől, és én még jobban fogok szenvedni.

THAKUR: Jaj, elfelejtettem. Hridaj, bocsáss meg, bocsáss meg. Gyertek, gyertek! Mindannyian gyertek!

(Mindenki el, kivéve Narén, aki leül a földre és imára kulcsolt kezekkel énekel)

Dzságo ámár sapan sáti
Dzságo ámár práner prán
Dzságo ámár csokher dzsjoti
Risi kabi murtimán
Dzságo, dzságo, dzságo
Dzságo ámár bisál hijá
Bjapta jáhá hiranvamoj
Dzságo ámár sej csetaná
Bisvatite ses dzsá noj
Dzságo. dzságo, dzságo
Dzságo ámár dhjáni-sarup
Dzságo ámár baddhva dzsib
Sorbá dzsiber tandra tuti
Dzágo ámár mukta sib
Dzságo, dzságo, dzságo

[Kelj fel, ébredj, ó álmaim barátja!
Kelj fel, ébredj, ó életem lélegzete!
Kelj fel, ébredj, ó szemem fénye!
Ó bennem lakozó látnok-költő
Nyilvánítsd ki magad bennem és általam!
Kelj fel, ébredj, ó tudatom,
Mely mindig túlszárnyalja a világegyetemet
És saját túlvilági életét!
Kelj fel, ébredj, ó transzcendentális meditációm alakja!
Kelj fel, ébredj, ó emberiségben kötött isteniség!
Kelj fel, ébredj, ó szívem Felszabadítója, Siva,
És szabadítsd meg az emberiséget tudatlanság-álmától.]