Edzés

Kérdés: Mit gondolsz, mi a legjobb hozzáállás a versenyző számára edzés és versenyzés közben?

Sri Chinmoy: A gyakorlás közben a versenyzőnek úgy kell éreznie, hogy arra készíti fel magát, hogy egy gyönyörű virág legyen. Azután a verseny közben éreznie kell, hogy egy gyönyörű virággá fejlődött, és most készen áll arra, hogy a Legfelsőbb Úr Lábaihoz helyezze magát. De most a kereső-sportolóról beszélek. Ha a versenyző nem kereső, akkor azt kell, hogy érezze, hogy az életben minden egyes dolognak megvan a maga különleges napja. Ahhoz, hogy ezt a napot meg tudjuk ünnepelni, hosszú ideig készülnünk kell rá. Olyan ez, mint egy záróvizsga. Amikor eljön a záróvizsga, meglátjuk a felkészülésünk eredményét. Tehát ez egy jelentőségteljes, fontos nap. A versenyző nem képes arra, hogy komolyságát, tettrekészségét és lelkesedését egész évben ugyanazon a szinten tartsa. Tehát egy bizonyos napon, a verseny napján fenn tudja tartani mindazokat a jó tulajdonságait, amik ahhoz szükségesek, hogy bebizonyítsa az egész világnak, milyen kiváló sportoló.

Kérdés: Hogyan tartsuk fenn a lelkesedést és az újdonságot az edzésünkben, hogy ne váljon unalmassá és fárasztóvá?

Sri Chinmoy: Meg tudjuk előzni, hogy az edzés unalmassá és fárasztóvá váljék, ha úgy tekintjük, hogy a futás nem más, mint egy frissen kinyílt virág, melyet minden nap Szeretett Legfelsőbb Urunk Lábaihoz helyezünk. Azt kell érezzük, hogy ez a frissen kinyílt virág lelkünk mindennapi ébredése, egy önátadó valóság, amit minden nap felajánlunk Szeretett Legfelsőbb Urunknak. Ha futás közben fenn tudjuk tartani ezt a tapasztalatot, akkor sohasem fogjuk a futást fárasztónak és unalmasnak találni.

Egy másik módja, hogy megtartsuk edzésünk közben a lelkesedést és a frissességet, hogy legyen egy világos, jelentős és gyümölcsöző célunk. Ha szem előtt tartjuk ezt a jelentős és gyümölcsöző célt, akkor a lelkesedés és a frissesség magától megvirrad. Ha értékeljük a célt, akkor a cél maga fog lelkesedést és frissességet adni nekünk. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy a cél tudatosan szeretne segíteni bennünket abban, hogy elérjük. Úgy gondoljuk, hogy az előttünk lévő cél közömbös irántunk. Ha elérjük, az helyes és jó; ha nem, akkor a cél nem fog odajönni hozzánk. Úgy érezzük, hogy a cél valami egy helyben álló dolog. De ez nem így van. A spirituális keresőknél a cél mindig haladó, és ez a haladó cél több mint kész arra, hogy segítsen nekünk. Az anya egy meghatározott helyen áll és várja a gyermekét, hogy másszon vagy fusson hozzá. De az anya nem tétlenül áll és figyel; ő is nagyon vágyakozik arra, hogy a gyermek elérjen hozzá. Ha az anya látja, hogy a gyermek próbálja, de nem tudja elérni őt, akkor futva megy a gyermekhez.

Ugyanígy, a belső világban a cél valóban jön a futó felé. Ha fontosnak tartjuk a célt, és úgy érezzük, hogy értékes dolog, ami határtalan mértékben adhat nekünk, akkor természetesen a cél maga fog belsőleg segíteni minket. A cél nem akarja, hogy mindig elérhetetlenül messzinek érezzük. Azt akarja, hogy érjük el.

Kérdés: Néha szeretnék elmenni futni, de valami belül visszatart. Olyan, mintha egy belső csata zajlana. Mégis, amint futok, nagyon boldog vagyok.

Sri Chinmoy: Mi testből, életerőből, értelemből, szívből és lélekből állunk. Ezek a részek ugyanannak a családnak a tagjai. Együtt kellene menniük. A legidősebb fivér a lélek. Ezután jön a szív, az értelem, azután az életerő, azután a test. Ha sorban állnak, egyik a másik után, akkor a lélek képes húzni őket, mint egy madzagot. Ha így felsorakoztak, akkor a léleknek nagyon könnyű húzni őket.

Sajnos ez nem így történik. A lélek elsőnek megy, de a szív nincs ott. Akkor a lélek a legnagyobb nehézséggel rohan, hogy megkeresse, hol rejtőzik a szív. Közben az értelem fellázad és ellenszegül. Azt mondja: "Én nem fogok mögötted menni!" Azután az életerő teljesen megmakacsolja magát, és így szól: "Nem, én egyáltalán nem megyek!"

Mit tesz a test? Szegény test menni akar, de nincs semmi lelkesedése, mert az életerő és az értelem nem támogatja. A test menni akar a lélekkel, hogy a külső futás a belső futással együtt haladjon. De a test látja, hogy az értelem nem akar menni, az életerő sem akar menni, és a szív sem akar menni. Ekkor a test elkezd kételkedni, vajon helyesen cselekszik-e. A test azt mondja: "Ha helyesen cselekszem, amikor a lelket követem, akkor hogy lehet, hogy a szív és az értelem, az idősebb testvéreim nem ezt teszik? Talán nem cselekszem helyesen. Lehet, hogy a lélek nem a helyes dolgot mondja nekem."

Ha a lélek azt mondja, imádkozz és meditálj, a testnek nagyon könnyű elhinnie. Ez azért van, mert mihelyt azt mondjuk, hogy "lélek", Istenre gondolunk. Úgy gondoljuk, hogy a lélekben lakozik Isten, vagy Istenben van a lélek; a lélek és Isten összetartoznak. Isten a belső és a külső futás üzenetét adta a léleknek. Ezért a lélek megpróbálja az ifjabb családtagokat – a szívet, az értelmet, az életerőt és a testet magával vinni. De amikor a szív, az értelem és az életerő nem követi a lelket, gyanakvás éled a fizikai tudatban.

Kora reggel először a szív mondja: "Miért mennék ki futni? Ez az ima és a meditáció ideje." Azután néhány perc múlva ugyanennek a szívnek nem lesz több energiája imádkozni és meditálni. Így szól: "Hadd menjek vissza aludni!" Azután az értelem micsoda egy zsivány! Mindig, amikor a szív nincs összhangban a lélekkel, az értelem a szívre hallgat, és teljes mértékben támogatja a szívet. Amikor ilyenfajta megosztottság kezdődik, a testnek rettentően nehéz bármit is elérnie a földön, a fizikai világban.

Kérdés: Hogy lehetnék gyorsabb? A lassú futást nagyon lehangolónak tartom.

Sri Chinmoy: A futás sebessége nagymértékben az értelemtől függ. Több képzelőerőt kell kifejlesztened. Képzeld el, hogy gyorsan futsz, és élvezd a sebességed. Azután hagyd, hogy a képzeletedből fakadó izgalom és öröm átjárjon téged. Ez az öröm növelni fogja a sebességed. Vagy gondolhatsz olyan emberekre, akik igazán gyorsan futnak, és próbálj meg azonosulni velük.

Neked nem is kell messze keresned. A férjed sokkal gyorsabban fut nálad. Már sokszor láttad gyorsan futni, így azonosítani tudod a lábaidat az ő lábaival. Amikor legközelebb futni mész, kezdettől fogva érezd azt, hogy kölcsönvetted a lábait, és ezentúl valahányszor futni akarsz, érezd, hogy az ő lábait használhatod.

Ez az egész a képzeleten alapul. De természetesen van jó néhány gyakorlat, amit a sebességed növelésére végezhetsz. A bemelegítő és nyújtó gyakorlatok segítenek egy kicsit. De a képzelet nagy szerepet játszik a sebesség növelésében.

Kérdés: Néhány napon sokkal jobban és gyorsabban futok másoknál. Hogyan tudnám megőrizni a jókedvemet a futással kapcsolatban azokon a napokon, amikor nem tudok a leggyorsabban futni?

Sri Chinmoy: A futóteljesítményed naponta változik, mert minden nap más tudatban vagy. Egyik napot könnyűnek érzed. Másik napot nehéznek. Egyik napon lelkesedsz, a másik napon nem. De ha futsz már egy ideje, kialakul egy alapvető futóképességed, és ez meghatározza, hogy milyen gyorsan tudsz futni még a lassú napjaidon is. Ha hét perces mérföldeket tudsz futni, akkor azon a napon, amikor nem vagy dinamikus hangulatban, kilenc vagy tíz perces mérföldeket futsz majd. Nem fogsz tizennégy vagy tizenöt perces mérföldeket futni. Még a legrosszabb napodon sem fogsz lassabban futni kilenc vagy tíz perces iramnál.

Ha meg szeretnéd tartani a lassú napodon is azt az örömet, amit akkor érzel, amikor jól futsz, csapd be magad. Képzeld el, hogy nem kényszerből futsz tíz perces iramot, hanem te döntöttél így. Ha azt érzed, hogy rá vagy kényszerítve a lassú futásra, akkor úgy érzed, hogy elvették a szabadságodat, és nem akarsz senkinek a rabszolgája lenni. De ha úgy érzed, hogy te parancsoltad meg a testednek, hogy tíz perces iramot menjen, akkor nem fogod magad rosszul érezni. Ha kezdettől fogva úgy érzed, hogy a saját döntésed volt, hogy ezzel a sebességgel fuss, akkor ugyanolyan boldog leszel, mintha hét perces iramot futnál.

Kérdés: Néha amikor futni kezdek, bosszús leszek, sőt dühbe gurulok.

Sri Chinmoy: Gondold meg, hogy eleget pihentél-e. Lehet, hogy futásra kényszeríted a tested, de a test nem működik együtt veled, mert nem aludtál eleget azokban a napokban. Nagyon szelíd és kedves természetű vagy, ezért úgy gondolom, hogy éjjel nem pihened ki magad. Azután a következő reggelen átkozod magadat, és azt kérdezed magadtól, hogy miért is futsz. Több pihenésre van szükséged, hogy megnyugtasd az idegeidet.

Kérdés: Hogyan tud a külső mosoly segíteni a futásban?

Sri Chinmoy: A külső mosolyod jelentősen segíteni tudja a futásodat. Amikor mosolyogsz, lefegyverezed az ellenfeled. A futást egyelőre tekintsd az ellenfelednek. Amikor harcolsz és küzdesz az ellenfeleddel, azaz a futással, ha elmosolyodsz, akkor ellenfeled természetesen veszíteni fog az erejéből. Tehát szedd rá az ellenfeledet azzal, hogy mosolyogsz. Ez talán lehetetlennek hangzik, de biztosítlak róla, hogy igaz. Csak gondolj a futó világra úgy, mint egy ellenségre, és gyengítsed erejét avval, hogy rámosolyogsz.

Kérdés: Miért van az, hogy egy rövid futás néha sokkal kevésbé kellemes, mint egy hosszú?

Sri Chinmoy: Amikor hosszútávot futsz, mehetsz lassan, de kitartóan, mint egy indiai ökrösszekér. De amikor rövidtávot futsz, 10 másodperc múlva vége, ezért természetesen ezt kényelmetlennek érzed. A rövidtávon, amint a rajtpisztoly eldördült, el kell érned a célt. A rajt és a cél gyakorlatilag egy helyen van. De a hosszútávfutásban a cél egy ideig beláthatatlan távolságban van. Amíg eléred a célt, felfedezheted, mi a saját módod arra, hogy testileg kellemesebb érezd magad futás közben. Értelmileg megbecsülheted a távot és kiszámíthatod a képességedet a magad módján – van rá időd. De rövidtávnál néhány röpke másodperc alatt el kell érned a célt. Testedet, életerődet, értelmedet, szívedet és lelkedet a legerőteljesebben, ha nem is szívesen oda kell adnod a célért. Így hát ez igen kényelmetlen lesz.