Le tudná írni a szamádhi különböző fokozatait?
Különböző kisebb szamádhik vannak, és ezek közül a legmagasabb a szavikalpa szamádhi. Közvetlenül a szavikalpa után jön a nirvikalpa szamádhi, de a kettő között hatalmas, tátongó szakadék van.
A szavikalpa szamádhiban különböző irányokból jönnek gondolatok és ötletek, de nincsenek hatással rád. Miközben meditálsz, háborítatlan maradsz, és belső lényed dinamikusan és magabiztosan működik. De amikor egy kicsit magasabban vagy, amikor a nirvikalpa szamádhiban eggyé válsz a lélekkel, ott egyáltalán nem lesznek ötletek, gondolatok. Itt megáll a természet tánca. Nincs természet, csak végtelen béke és üdvösség. A Tudó és a tudott eggyé váltak. Minden nyugodt. Itt egy legteljesebben isteni, mindent átható önszerető eksztázist élsz át. Te leszel az öröm tárgya, te leszel az, aki örül, és te válsz magává az örömmé is.
A szahádzs szamádhi messze a legmagasabb típusú szamádhi. Ebben a szamádhiban az ember a legmagasabb tudatban van, de ugyanakkor a durva fizikai világban dolgozik. Fenntartja a nirvikalpa szamádhi tapasztalatát, miközben ezzel egyidőben földi tevékenységekbe kezd.
Amikor belépünk a nirvikalpa szamádhiba, az első dolog, amit érzünk az, hogy a szívünk nagyobb, mint maga az univerzum. Most magunk körül látjuk a világot, és a világmindenség nálunk végtelenül nagyobbnak látszik. De ez azért van, mert a világot és az univerzumot most korlátozott értelmünkkel fogjuk fel. Amikor a nirvikalpa szamádhiban vagyunk, a világegyetemet egy kis pontnak látjuk hatalmas szívünkben.
A nirvikalpa szamádhiban végtelen üdvösség van. Annak az üdvösségnek a mennyiségéhez - nem beszélve a minőségéről - semmi sem hasonlítható.
A harmadik dolog, amit a nirvikalpa szamádhiban érzünk, az erő. Az összes okkultista minden ereje együttvéve semmi ahhoz az erőhöz képest, amivel nirvikalpa szamádhiban rendelkezünk. De az erő, amit a szamádhiból ki tudunk hozni, hogy a földön használjuk, végtelenül elenyésző az összeshez képest. Körülbelül annyi csak, mint ami a pislogáshoz kell. Mindezt az elmén keresztül fejezem ki, ezért nem pontos. De szavakkal nem tudok többet kifejezni abból az Igazságból, amit megvalósítottam.
Mi a különbség a szamádhi és az Isten-megvalósulás közt?
A szamádhit és a megvalósulást össze sem lehet hasonlítani. A szamádhi egy tudatállapot, amelyben az ember pár órát vagy pár napot maradhat. De ha egyszer valaki elérte a megvalósulást, az örökké tart. És a megvalósulás során az ember egész tudata elválaszthatatlanul és örökre eggyé válik Istennel.
A szavikalpa szamádhi egy emelkedett és ragyogó tudatállapot, míg a megvalósulás egy tudatos, természetes és kinyilvánuló tudatállapot. Amikor a megvalósulás felvirrad, a kereső megszabadul az emberi személyiségtől és az emberi egyéniségtől. Olyan, mint egy vízcsepp, amely az óceánba jut, és az óceánná válik.