Örökkévalóság

Tudnál mondani valamit az örökkévalóságról és az örök életről?

Mivel spirituális ember vagyok, saját belső megvalósításom alapján elmondhatom, hogy a lélek nem hal meg. Tudjuk, hogy örökkévalóak vagyunk. Istentől jöttünk, Istenben vagyunk, Istenné növekedünk és beteljesítjük majd Istent. Az élet és a halál olyan, mint két szoba. Az életből a halálba való átmenet, olyan, mint amikor átmegyek az egyik szobából a másikba. Ahol most vagyok, az a nappali szobám. Itt beszélek hozzád, meditálok veled és rád nézek. Itt meg kell mutatnom fizikai testemet. Dolgoznom kell, tevékenynek kell lennem, és meg kell mutatnom az életemet. Azután van egy másik szobám is, a hálószobám. Ott pihenek, alszom. Ott senkinek nem kell megmutatnom a létemet. Csak magamért vagyok.

A végtelen életből jövünk, az isteni életből. A végtelen élet egy rövid időtartamot tölt a Földön – mondjuk ötven vagy hatvan évet. Ilyenkor bennünk van a földhözkötött élet. De ebben a földhözkötött életben ott van a korlátlan élet. Egy idő után ez az élet öt, tíz, tizenöt vagy húsz évig ismét áthalad a halál folyosóján. Amikor belépünk erre a folyosóra, a lélek elhagyja a testet egy rövidebb vagy hosszabb pihenőre, és visszatér a lélek birodalmába. Itt, ha az adott személy spirituális volt, a lélek visszanyeri az örök életet, az isteni életet, ami létezett a születés után, létezik a születés és a halál között, és létezik a halálban is, és ugyanakkor túllép a halálon.

Most, amíg a Földön élünk, törekvésünkkel és meditációnkkal az örök életbe helyezhetjük magunkat. De pusztán azzal, hogy belépünk a végtelen életbe, még nem birtokoljuk azt az életet. Tudatosan bele kell nőjünk. Amikor meditációs életbe kezdünk, végül szerves részévé kell válnunk a meditációnak. És amikor képesek vagyunk napi huszonnégy órát meditálni, akkor tudatosan belélegezzük a végtelen életet. Belső tudatunkban eggyé váltunk a lélekkel.