Önátadás

Beszélj nekünk a spirituális önátadásról!

A mai világ egyéniséget akar. Szabadságot követel. De a valódi egyéniség és szabadság csak az Isteniben lélegezhet. Az önátadás a lélek fáradhatatlan lélegzete Isten Szívében.

Az emberi egyéniség a sötétben kiabál. A földi szabadság az élet sivatagában kiált. De az abszolút önátadás egyetemesen énekel a Legfelsőbb ölében az isteni egyéniségről és szabadságról.

Az önátadásban felfedezzük a spirituális erőt, amin keresztül nemcsak láthatjuk, de birtokolhatjuk is az Igazságot. Ez az Igazság a mindenható erő. Ha teljes csöndben át tudjuk adni magunkat, mi magunk válunk a valódi valóságává, az élő életévé, az igaz szeretet, béke és üdvösség központjává.

Egy aranyos gyermek magára vonja a figyelmünket. Szeretjük, mert meghódítja a szívünket. De kérünk-e érte cserében valamit? Nem! Szeretjük, mert ő a szeretet tárgya. Szeretetreméltó. Ugyanígy szerethetjük és szeretnünk is kell Istent, mert Ő a legszeretetreméltóbb Lény. Az Isteni iránti önkéntelen szeretet az önátadás, és ez az önátadás a legnagyobb ajándék az életben. Mert amikor átadjuk magunkat, az Isteni azonnal végtelenül többet ad nekünk, mint amit kértünk volna.

Az önátadás egy spirituális csoda. Megtanítja, hogyan láthatjuk Istent csukott szemmel, hogyan beszélhetünk Hozzá csukott szájjal. A félelem csak akkor hatol be a lényünkbe, ha önátadásunkat visszavonjuk az Abszolúttól.

Minden cselekedetünket Isten kedvére kellene tennünk, és nem azért, hogy tapsot arassunk. Cselekedeteink túl titkosak és szentek ahhoz, hogy mások elé tárjuk őket. Saját fejlődésünkért, eredményeinkért és megvalósulásunkért vannak.

Az Istennek való önátadás teljesen a mi szükségletünkön múlik. Ha úgy érezzük, hogy életünk értelmetlen, hogy nem leszünk elégedettek vagy beteljesültek, ha földi létünket nem adjuk át Isten Akaratának, akkor az önátadás lehetségessé válik számunkra.

Isten sosem kényszeríthet minket arra, hogy átadjuk magunkat. Nekünk kell érezni annak a szükségét, hogy szeressük Istent és Istennek szenteljük magunkat minden másodpercben. Szeretettel kezdjük. Még a hétköznapi életben is, ha szeretünk valakit, örömmel szenteljük neki életünket és teljes lényünket. A spirituális életben is, ha igazán szeretjük Istent, aki csupa Fény és isteni bölcsesség, akkor Neki kell szentelnünk magunkat. Tehát a szeretet az odaadás és az önátadás együtt kell hogy járjon.