Meditáció

Mi a meditáció?

A meditáció az ember önébredése és Isten önfelajánlása. A meditáció Isten nyelve. Ha tudni akarjuk, hogy mi Isten Akarata az életünkben, ha azt akarjuk, hogy Isten vezessen és formáljon minket, és beteljesítse Magát bennünk és általunk, akkor a meditáció az a nyelv, amit használnunk kell.

Amikor meditálunk, valójában egy nyugodt, mozdulatlan, csendes elmébe lépünk. Teljesen tisztában kell lennünk a gondolatok érkezésével és támadásával. Azaz semmiféle gondolatnak - legyen az isteni vagy istentelen, jó vagy rossz - nem engedjük, hogy belépjen elménkbe. Elménknek teljesen csendesnek kell lennie. Azután mélyen magunkba kell merülnünk, és ott megfigyelnünk valódi létezésünket.

A meditáció tudatunknak azon állapota, amikor a belső lény, ahelyett, hogy milliónyi gondolatot táplálna, csak Istennel akar beszélgetni.

Miért meditálunk?

Ha meg vagyunk elégedve azzal, amink van, és amik vagyunk, akkor nincs szükségünk arra, hogy meditáljunk. Azért kezdünk meditálni, mert belső éhségünk van. Érezzük, hogy létezik bennünk valami fénylő, valami tágas, valami isteni. Azt is érezzük, hogy erre a valamire nagy szükségünk van, csak nem tudunk hozzáférni. Éhségünk tehát egy spirituális szükségletből ered.

Lenne szíves elmondani, hogyan kell egy kezdőnek elkezdenie a meditációt?

Először spirituális könyveket kell olvasnod, amelyek megtanítják a különféle módokat, ahogy a meditációt elkezdheted. Azután nekilátsz. Hamar rájössz, hogy a könyvek olvasása nem elég. Meglátod, hogy egy bizonyos tanítóra van szükséged. A tanító tudni fogja, hogy a természetedhez és a lelkedhez melyik fajta meditáció illik a legjobban.

Ha megfelelő a meditációd, teljes testedben egyfajta örömet fogsz érezni. De ha nem érzel ilyen örömet, vagy ha épp ellenkezőleg, mentális feszültséget vagy zavargást érzel, abból tudni fogod, hogy ez a fajta meditáció nem való neked és nem ajánlott. Ha egyfajta önkéntelen belső örömet érzel, akkor az a meditáció, amit próbálsz, megfelelő.