Hit (belief)

Kérdés: A hit magától jön, vagy erőfeszítés kell hozzá.

A hit magától jön. A hithez erőfeszítés szükséges. A spirituális életben az őszinte, fejlett és önátadó keresőnek spontán hite lehet és van. Az egyéni erőfeszítéssel szerzett hit az isteni kegyelem és Isten feltétel nélküli védelme nélkül nem lehet olyan hatékony, mint a spontán hit. Van két alapvető szervünk: a szem és a fül. A szemünk, elég gyakran, ha nem mindig magának hisz. A fülünk nagyon gyakran másoknak hisz. Ezek a mi emberi szemeink és emberi füleink. De az isteni szem, a harmadik szem csak az Isteniség látomásában hisz, az isteni fülek pedig csak a valóság igazságában hisznek. Ha hallgatunk a belső parancsra, ha képesek vagyunk a Belső Vezető iránti állandó engedelmességgé válni, akkor kívül és belül érezzük a spontán hit jelenlétét. A hit belső engedelmességünk valósága. Itt az isteni hitről, az spontán hitről van szó. Az erőfeszítéssel elért hit korlátozott, fegyelmezett emberi felfogás.

A hit erő. A végtelen Igazság valódi keresője tudja ezt. A nem őszinte és nem törekvő kereső is tisztában van azzal az igazsággal, hogy a hit erő, de ennél a tudásnál vagy felfogásnál nem jut messzebbre, míg az őszinte, valódi, odaadó és önátadó kereső tudja, hogy a hit egy dinamikus erő, és ezt az erőt sajátjaként birtokolja is.

Látunk egy fát. A fa virágokat hoz, és nemsokára gyümölcsöket láthatunk a fán. A virág a gyümölcs előfutára. A spirituális életben a hit a virág. A hit egy isteni angyal, amely a Legfelsőbb Úr előfutáraként lép belénk.

Ha nincs hitünk, fejleszthetünk hitet. Hogyan? Úgy, hogy őszinte spirituális emberekkel barátkozunk, akiknek fontosabb Isten, mint az élvezetek. Olyan emberek is vannak, akiket csak az emberekben lakozó Isten érdekel, és ha ilyenekkel találkozunk, akkor hitet nevelhetünk. Ha van hitünk, sétálhatunk Istennel Fénnyel és Gyönyörrel teli Kertjében.