Mi a célunk?
A célunk bennünk van. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, spirituális életbe kell kezdenünk. A spirituális életben a legszükségesebb dolog a tudat. Enélkül minden kietlen sivatag. Ha sötét helyre lépünk, zseblámpát viszünk magunkkal, vagy valami más fényforrást, hogy tudjuk, merre járunk. Ha meg akarjuk ismerni megvilágosulatlan életünket, a tudatot kell segítségül hívnunk.
Az ember külső életében vagy külső eredményeiben nagyon korlátozott. De ugyanez az ember, ha belép szívének legbelső rejtekébe, érzi, hogy van ott valami, ami állandóan igyekszik önmagát kiterjeszteni. Ez a valami a tudat. Ez a tudat összeköti őt a legmagasabb Abszolúttal.
A tudat maga egyszerre Fény és erő. Mint Fény, azonosul belső világunk tiszta inspirációjával és mély törekvésével. Mint erő, gyakorolja isteni felségjogát külső világunk legsötétebb kötődése és legvadabb tudatlansága felett.
A cél most még elérhetetlen, de nem szabad elcsüggedned. Lépésről lépésre, lassan és fokozatosan el fogod érni a célt. Az óvodából általános iskolába mész, onnan középiskolába és onnan az egyetemre. Tehát ne légy nyughatatlan és türelmetlen. Isten tudja csak, hogy mikor jön el számodra az Ő választott Órája. Tehát járjuk a valóság útját! Belső törekvésünk segítségével a cél maga jön el hozzánk.
Ha a Legfelsőbb Úrnak szenteljük magunkat, az Isten-megvalósítás páratlan céljának, az élet csak akkor fogja feltárni magát előttünk, mint az Igazság üzenete, a végtelenség, az örökkévalóság és a halhatatlanság üzenete.