Büszkeség

Beszélnél nekünk az emberi büszkeségről és az isteni büszkeségről?

Emberi büszkeségem úgy érzi, mindent meg tudok tenni. Isteni büszkeségem, az a büszkeség, amely átadta magát Isten Akaratának, tudja, hogy csak akkor tudok megtenni mindent, ha a Legfelsőbb Úr inspirál, irányít és segít.

Emberi büszkeségem azt akarja, hogy a világ megértsen engem, szeretetemet, segítségemet, áldozatomat. Isteni büszkeségem, amely egységérzés mindennel Istenben, nem kívánja, hogy a világ megértse önzetlen tevékenységeimet. Úgy érzi, ha Isten megért, és ismeri az indítékaimat, annál nem létezhet nagyobb jutalom.

Az emberi büszkeség az élet forró vizét issza - szenvedést, küzdelmeket és kétséget - kanál nélkül. Az eredmény, hogy a nyelvem csúnyán megég. Isteni büszkeségem ugyanazt a forró vizet issza, sőt sokkal nagyobb mennyiségben, de kanállal issza, ezért nem szenvedek. Ez a kanál a felszabadulás kanala, mely szabad a tudatlanság béklyójától.

Emberi büszkeségem fél kimondani és szégyell megtenni egy csomó dolgot. Isteni büszkeségem semmit nem fél kimondani és nem szégyell megtenni, mert tudja, hogy Isten egyszerre a Cselekvő és a cselekvés. Kitől kellene félnem? Mit kellene szégyellenem?

Emberi büszkeségem összezúzza az emberiséget az ember által szerzett erővel. Isteni büszkeségem felszabadítja az emberiséget Isten-adta erejével.

Amikor azt mondom, hogy Isten az enyém, és kényem-kedvem szerint használhatom Őt, emberi büszkeséget táplálok. De amikor azt mondom, hogy Istené vagyok, és puszta létem is az Ő rendelkezésére áll és lábainál hever, isteni büszkeséget ápolok.

Az anyagi élet így szól emberi büszkeségemhez: "Vagy sikerrel járunk, vagy elbukunk és elpusztulunk." A spirituális világ így szól isteni büszkeségemhez: "Együtt fogunk próbálkozni, együtt járunk majd sikerrel."