Őrizd meg az örömöd

Sírj belül. Meditálj belül. Merülj befelé. Belső teljesítményeid messze felülmúlják külső hiányosságaid.

Meditáció után a meditáció eredményét asszimilálnunk kell belső rendszerünkbe. Csak így válhat valóban szilárd, állandó tapasztalattá, amely létünkkel elválaszthatatlanul egy. Ha elkezdesz veszekedni valakivel, vagy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerülsz, mielőtt meditációd békéjét, Fényét és üdvösségét magadba olvasztottad volna, akkor mindent elveszíthetsz. Nem marad belőle egy árva csepp sem. Ha akár csak beszélgetsz valakivel, akkor is elveszítheted, amit a meditáció alatt kaptál. Lehet, hogy valaki odamegy hozzád, és azt kérdezi: "Hogy vagy?", már ezzel is elveheti az összes békét, Fényt és boldogságot, amit kaptál. Ezért magas meditáció után nem kellene senkivel sem beszélni, amíg nem asszimiláltad azt, amit kaptál. Enni sem szabad közvetlenül a meditáció után. Mozoghatsz vagy olvashatsz, ha akarsz, de legalább tizenöt percig vagy egy fél óráig nem szabad főbb étkezést tartanod. Ha nagyon éhes vagy, persze minden további nélkül ihatsz egy kis tejet vagy gyümölcslevet.

Általában több óráig is eltart, amíg mindent asszimilálunk, amit a meditáció alatt kaptunk, és ez idő alatt meg kell őriznünk a meditáció alatt kapott Fényt. Hogyan tehetjük ezt meg? Belső éberségünkkel, és azzal, hogy nagyon óvatosan bánunk a külső világgal. De néha az is megtörténik, hogy már a meditáció alatt magunkba olvasztjuk mindazt, amit kaptunk. Ilyenkor, mire befejezzük a meditációt, már minden asszimilálódott is.

Az asszimilációra gondolhatunk úgy, mint egy életre szóló barátság megkötésére valakivel, aki belépett az életünkbe. Ha meditáció közben eljön hozzád a béke, a Fény és az üdvösség, és nem kötsz velük életre szóló barátságot, akkor természetesen el is fognak menni. De ha örök barátságot kötsz velük, akkor barátaidnak alkalmuk lesz inspirálni, vezetni, formálni és alakítani téged, és megosztani veled isteni tulajdonságaikat és képességeiket.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a lélek nem mindig azt akarja, hogy magunkba olvasszuk a meditációban kapott dolgokat. Van olyan, hogy a lélek magába akar szívni, és pár napig meg akar őrizni valamit, mielőtt kifejezné azt. Máskor a lélek azonnal vagy pár óra múlva fel akarja fedni és ki akarja nyilvánítani azokat a tulajdonságokat, melyeket a meditáció alatt kapott. Ez a fajta kifejezés történhet mások felé, a légkörnek, vagy az Egyetemes Tudatnak. A belső gazdagság olyan, mint a tudás. Az egyik ember talán azt mondja: "Hadd tanuljak egy kicsit, és azután azt a kicsit meg is tanítom másoknak." Valaki más azonban így gondolkodik: "Hadd tanuljak, amennyit csak tudok, és majd utána tanítok másokat."