Kérdés: Hogyan hidalhatom át azt a szakadékot, amit örömteli spirituális életem és teljesen törekvés nélküli hivatali életem között érzek?
Sri Chinmoy: A spirituális élet nem azt jelenti, hogy állandóan meditációban ülsz lehunyt szemmel. Ha a külső világban teszel valamit, és azt tudod érezni, hogy Istenért teszed, akkor minden, amit teszel, spirituális életed része lesz. Máskülönben, amikor otthon a szobádban meditálsz, úgy érzed, hogy a helyes dolgot cselekszed, míg a fennmaradó időben nyomorultul érzed majd magad. Az odaadó munka is a meditáció egyik formája.
Reggel a Supreme azt akarja, hogy lépj be legmagasabb tudatodba, és ajánld fel Neki szeretetedet és odaadásodat, és fogadd az Ő békéjét, Fényét és áldásait. Azután azt akarja, hogy menj el a munkahelyedre, és végezd odaadó szolgálatodat. Mindkét esetben, ha úgy érzed, hogy azért teszel valamit, mert belülről ezt kérték tőled, akkor a legnagyobb örömben lesz részed. Nem te vagy a cselekvő, te csak egy odaadó eszköz vagy, és egy magasabb valóságot szolgálsz. Ha így tudsz érezni, akkor örömöd lesz mindenben, amit teszel, bármi legyen is az. Még ha valami mechanikus dolgot végzel is, vagy valami intellektuálisat, esetleg olyan valamit, ami egyáltalán nem inspiráló, akkor is a legnagyobb örömet fogod érezni, mert egy magasabb célt szolgálsz.
Tudnod kell, hogy mindenben, amit teszel, érezheted Isten jelenlétét. Ha tudatában tudsz maradni Istennek, miközben végzel valamit - akár takarítasz, főzöl vagy dolgozol - akkor érezni fogod, hogy Isten belépett abba a dologba, amit éppen csinálsz. Ha érezni tudod Isten jelenlétét a tevékenységedben, akkor bármit is teszel, az Istennel és Istenért van. Ha munka közben meg tudod őrizni magas tudatállapotodat és lelki békédet, akkor a munka maga valódi meditáció.
Minden odaadó pillanat egy gyönyörű napfelkeltét és egy gyümölcsöző napnyugtát készít elő.