Soha ne add fel! - kérdés 2

Kérdés: Hogyan tarthatom fenn a mindennapi meditáció iránti lelkesedésemet? Bizonyos napokon egyáltalán semmi inspirációt nem érzek a meditációra.

Sri Chinmoy: Egyes napokon nem akarsz meditálni, mert korán reggel nem újítod meg a benned lakozó Örök Vezető iránti szeretetedet, odaadásodat és önátadásodat. Örök Vezetőd kész mindennap táplálni belső éhségedet, de lehet, hogy mégsem adsz hálát neki, még egy másodpercre sem. Ha a hála áradatát érzed áramolni magadban, akkor mindennap könnyen lehet csodálatos meditációd.

Mit kell tehát tenned, ha egy bizonyos napon nem érzel lelkesedést vagy inspirációt a meditációra? Egy röpke másodpercre gondolj vissza arra, mi voltál, mielőtt spirituális életbe kezdtél. Amikor meglátod a különbséget, aközött, ami akkor voltál és ami most vagy, automatikusan feltör belőled a Supreme iránti hála forrása, mivel Ő volt az, aki inspirált téged, és felébresztette belső sírásodat, és Ő az aki beteljesíti magát benned és általad.

Egy másik dolog, amit megtehetsz, hogy visszagondolsz egy alkalomra, amikor nagyon emelkedett meditációd volt, és tudatosan belemerülsz ebbe a tapasztalatba. Gondolj a lényegére: milyen izgalomba jöttél, hogy ugráltál örömödben. Kezdetben csak elképzeled a tapasztalatot, hiszen most nem vagy igazán benne abban a meditációban. De ha belépsz a képzelet világába, és ott maradsz tíz vagy tizenöt percig, meditációdba automatikusan erő lép, és így az gyümölcsöt hoz.

Van még egy dolog, amit szintén megtehetsz. Próbáld meg azt érezni, hogy a benned lévő legkedvesebb - akár a lelked, a mestered vagy a Supreme - nagyon éhes, és te képes vagy Őt megetetni a meditációddal. A lelked, a mestered és a Supreme mindörökre egyek, de tekintsd őket külön személyeknek. Ha a benned rejlő legkedvesebb éhezik, és te meg tudod etetni, talán nem teszed ezt meg? Ha tényleg a legkedvesebbnek tartasz valakit, akkor szíved kötelezni fog rá, hogy megetesd. Miután megetetted, Ő elégedettséget ad neked, és ebben az elégedettségben te örökkévalóvá, végtelenné és halhatatlanná válsz. Amikor a gyermek éhes, az anyja futva jön, hogy megetesse. Miután megetette, a gyermek mosollyal ajándékozza meg az anyját. Az anya egész világát, az egész univerzumot látja ebben a mosolyban, mert a gyermek az ő univerzuma. Tehát amikor táplálod a számodra legkedvesebbet, ő pedig mosolyog, akkor azt érzed, hogy az egész világ mosolyog.

Nem ehetjük mindennap a legízletesebb ételt. A spirituális életben is, főleg az elején, szinte lehetetlen, hogy mindennap a legsikeresebben meditáljunk. Életük során még a spirituális mesterek is keresztülmentek száraz időszakokon. De mégha nem is inspiráló az étel, akkor is eszünk, hogy testünket jó erőnlétben tartsuk. Amikor meditálunk, a belső lényünket tápláljuk. Ha nem tudod a lelkedet mindennap a legízletesebb étellel táplálni, akkor sem szabad feladnod a próbálkozást. Bármit adsz is enni a léleknek, az jobb, mintha éhezni hagynád.

Hogy inspirációdat fenn tudd tartani, minden alkalommal, amikor reggel leülsz meditálni, azt kell érezned, hogy azt az utazást folytatod, amit már elkezdtél. Nem szabad azt érezned, hogy újrakezded az utat. Nem! Azt kell érezd, hogy már jelentős haladást értél el, és ma további haladást fogsz elérni. És minden alkalommal, amikor előrehaladsz, azt kell érezned, hogy megérintetted a cél egy apró darabját. Így érezni fogod, hogy valóban haladsz.

Még jobb, ha azt érzed, hogy célod nem több millió mérföldre van, hanem épp csak az orrod előtt. Ha mindig azt érzed, hogy a cél elérhető távolságban van, csak nem tudod, hogy hol, kétségbeesetten sírni fogsz utána és keresni fogod. Ilyenkor belső lényedet elönti a dinamizmus. Ha úgy érzed, célod messze van, lazítasz és azt gondolod, egy örökkévalóság áll a rendelkezésedre. De ha érzed, hogy amivé válni akarsz, az melletted áll, épp csak tudatos tisztánlátásodat kell használnod, hogy megragadd és magadénak mondhasd, akkor készséggel veted magad a meditációba.

Csak nagyon fejlett keresők tudnak mindennap ugyanolyan szinten meditálni. Kezdetben örülnöd kell annak is, ha csak alkalmanként van nagyon jó meditációd. Ha nem tudtál jól meditálni, ne engedd hogy a csalódottság áldozatául ess, mert az a másnapi meditációdra is hatással lesz. Tudnod kell, hogy Isten végtelenül jobban kívánja a megvalósulásodat, mint ahogy te kívánod azt, tehát a te megvalósulásod az Ő felelőssége és az Ő gondja. Ha Isten ma nem adott neked jó meditációt, ahelyett, hogy dühbe gurulnál vagy elkeserednél, próbáld azt érezni, hogy valami más módon készül valami fontosabbat tenni neked. Ha egy nap nem tudsz meditálni, érezd azt, hogy a Supreme ezt a tapasztalatot akarta adni neked, és mostani teljesítményedet lélekteljesen és odaadóan ajánld fel a lábánál. Mondd Neki: "Jelenleg ez a tulajdonom - a nem kívánt tulajdonom - és ezt most Neked adom. A lábad elé helyezem." Ha ilyen módon a Supreme-nak tudod adni létedet, akkor meglátod, hogy napi meditációd igen gyümölcsöző lesz.

Vágyakozz bármi isteni dologra, és az azonnal elkezd közeledni feléd.