Őrizd meg az örömöd - kérdés 5

Néha nagyon szomorú vagyok, amikor lejövök a meditációból.

A szomorúság, amit tapasztalsz, teljesen természetes, mert egy magasabb világban voltál, és azután le kellett jönnöd ide a földi világba. Ilyenkor a világ aggodalmai és problémái beléd hatolnak. De ha néhány évig őszintén meditálsz, ezek a problémák nem állnak majd utadba, mert amikor lejössz a meditációból, hatalmas békét, nyugalmat, örömöt és az emberiség iránti szeretetet fogsz érezni.

Most határtalan szeretetet érzel gyermeked iránt. De ha egy pár évig meditálsz, még több szeretettel leszel majd gyermeked iránt, mert Isten jelenlétét fogod érezni benne. Most nem érzed benne állandóan Isten jelenlétét. Amikor csintalan, vagy összetör valamit, olyankor nem gondolod, hogy Isten működik benne. Olyankor elkeseredsz, és azt mondod: "Nem, nem, ez nem Isten. Ez maga a megtestesült ördög." De eljön majd az idő, amikor fiadban mindig látod majd Isten jelenlétét, bármit tesz vagy mond is. Amikor eljutsz erre a szintre, nem érzed majd magad kimerülve, mikor lejössz a meditációból. Épp ellenkezőleg, még ha hétköznapi tevékenységekbe kezdesz, akkor is fenn tudod majd tartani ugyanazt az örömöt, gyönyört, békét és nyugalmat.

Amikor meditálsz, azt kell érezned, hogy egy fára mászol. Mész egyre csak fel, magasra, magasabbra, a legmagasabbra, és mangókat szedsz, hogy szétoszd. De ha szomorú vagy, amikor lejössz, az azt jelenti, hogy mindent te magad akarsz megenni a fa tetején. Nem akarod lehozni és megosztani másokkal. Tehát amikor felmész, mindig örömmel menj fel, és amikor lejössz, akkor is örömmel gyere le. Amikor felmész, érezd, hogy a Legmagasabb eléréséért mész, és amikor lejössz a meditációból, érezd, hogy azt megosztani jössz le.