A meditáció órája - kérdés 18

Ha egész nap iskolában voltunk törekvés nélküli emberekkel, és istentelen hangulatban vagyunk, hogyan szabadulhatunk meg ettől a hangulattól, hogy jól meditálhassunk?

Próbáld azt gondolni, hogy két szoba áll előtted. Napközben, amikor törekvés nélküli emberekkel voltál, a megvilágítatlan szobában voltál. Érezd azt, hogy amíg ott voltál, elkaptak a huligánok, és megpróbáltak megfojtani. El akarták venni az életedet - a törekvés-életedet.

Azután, amikor leülsz meditálni, érezd, hogy most menekültél meg a pusztítás világából. Azok az erők megölhettek volna, de te bemenekültél a béke, a Fény és a gyönyör szobájába, ami a valódi otthonod. Amikor ilyen érzésed van, nagy megkönnyebbülést és hálát érzel, és léted automatikusan elkülönül a valótlanság világától.

Ha meditálni jössz, és nem választod el magadat a pusztítás világától, akkor ezek az erők is veled jönnek. Elmédben magaddal viszed annak a világnak a rezgését, légkörét és gondolatait. Olyan ez, mintha valaki nagy terhet rakott volna a válladra. Nem tudod, ki rakta rád, csak cipeled a terhet. Tehát ahogy belépsz a másik szobába, hajítsd el a nehéz batyukat.

Vannak, akik a meditációt a napi ütemezésük részének tekintik. Úgy érzik, egyik dolog folytatólagosan követi a másikat: nyolckor elmennek dolgozni, ötkor hazamennek, hatkor pedig meditálnak. De helytelen dolog, ha a meditációt pusztán egy másik kötelességnek tekintjük. Ne kösd össze életed törekvés nélküli eseményeit a beteljesítő eseményekkel. Válaszd el őket, és adj fontosságot annak, aminek kell. Amikor belépsz a meditációs szobába, érezd, hogy most lépsz be a valódi életbe, míg korábban a valótlan életet élted. Amint ezt megteszed, meglátod, hogy a valódi élet minden belső gazdagságával köszönt téged.