Cselekvő meditáció - kérdés 7

Kérdés: Ha minden vágyunkról lemondunk, és állandóan a belső világban élünk, akkor hogy lesz fejlődés a külső világban?

Sri Chinmoy: Ha úgy érzed, hogy nem élhetünk állandóan Fényben, hogy tizenkét órát Fényben kell élnünk és tizenkettőt sötétben, ez a filozófia teljesen jó, bizonyos személyek fejletségi szintjének megfelelően. Valaki meditál egy órát, azután elmegy otthonról, és hétköznapi életet él. Van, aki több órát is tud meditálni, míg olyan emberek is akadnak, akik éjjel-nappal meditálnak. Ez mind csak szükséglet kérdése. A belső szükséglet az egyik embert arra kötelezi, hogy egy órát meditáljon, valaki mást pedig arra, hogy tizenkét vagy huszonnégy órát.

Amikor valaki meditál egy órát, egyfajta elégedettséghez jut. Az alatt az egy óra alatt csinálhatott volna valami egészen mást is, de nem tette. Jobbnak érezte meditálni. Úgy érezte, az elégedettség, amit a meditációból meríthet értékesebb, mint amit a munkából, az alvásból vagy valami másból meríthetett volna az alatt az egy óra alatt. Mikor letelt ez az óra, lehet, hogy vissza akar térni a világi élethez és a világi élet által kínált elégedettséghez. Ez azon múlik, milyen fajta elégedettséget akar az adott személy, illetve mire van szüksége.

Két szoba van. Az egyik most nincs megvilágítva és homályos, a másik teljesen ki van világítva. Valaki mondhatja azt, hogy mind a két szobát egyformán akarja: "Tizenkét órát akarok lenni a sötét szobában és tizenkettőt a világosban." Erre minden joga megvan. Másvalaki ellenben talán egyáltalán nem tartja szükségesnek, hogy a sötét szobában időzzön. Azt mondja: "Én csak abban a szobában akarok maradni, ami meg van világítva."

Azután van egy harmadik személy, aki így szól: "Huszonnégy órán át a megvilágított szobában voltam, és én is megvilágosodtam. Hadd menjek most át a másik szobába, ami még sötét, és hadd világítsam meg a fényemmel." Ennek az embernek nagy szíve van, így hát belép a sötét szobába hogy megvilágosítsa testvéreit, akik még sötétben vannak. Elégedettséget nyert, tartós elégedettséget a megvilágított szobában, de ez nem volt elég. Csak akkor lesz teljesen elégedett, ha bemegy a sötét szobába, és saját fényével átalakítja azt. Tehát van a földön néhány ember, aki visszatért a szenvedés világába, pedig megvan a képessége, hogy mindörökre a Fény és a gyönyör világában maradjon.

Ha a belső világ kincseit át tudjuk hozni a külső világba, akkor könnyen meg tudjuk világosítani ezt a világot, a megvilágosodás pedig nem más, mint fejlődés. De először be kell lépnünk a belső világba, a Fény világába, és magunknak is kapnunk kell ott valamit, hogy adni tudjunk a külső világnak. Ha ezt meg tudjuk tenni, a külső és a belső világ egyesül, és a külső világ teljesen készen fog állni a belső üzenet fogadására. A külső világ most még nem áll készen, de eljön majd a nap, amikor a külső és a belső világ tökéletesen együtt fog fejlődni.