Vannak, akik meditáció és imádkozás alatt bizonyos tárgyakra összpontosítanak, például fényképekre vagy egyéb dolgokra. Bölcs dolog ezekhez a tárgyakhoz ragaszkodni, vagy bölcsebb lenne, ha valami forma nélkülire meditálnának, amit nem látnak?
Ha valamire meditálnak, az nem jelenti azt, hogy Istenként imádják azt a tárgyat. Csak inspirációt nyernek belőle. Ránézek a gyertyára, és látom a lángját, de nem tekintem a lángot Istennek. Ez a láng inspirál engem, és növeli a törekvésemet, hogy egy égő belső sírással kússzon felfelé. Lehet, hogy egy virágot helyezek magam elé, amikor meditálok. A virág nem Isten, de a virágban is ott van Isten. A virág inspirál és tisztaságot ad. Füstölőt is égethetek. Számomra a füstölő maga nem Isten, de a füstölő a tisztaság érzetét kelti, és segít spirituális fejlődésemben.
Felhasználok bármit, ami inspirál, hogy növeljem a törekvésemet, legyen az akár egy kép, egy gyertya vagy egy virág. Mert ha a törekvésem növekszik, úgy érzem, egy lépéssel többet tettem meg a célom felé. De a gyertya, a kép vagy a virág önmaga nem imádatom tárgya.