Íme még egy gyakorlat: rajzoljon a falra egy kis karikát szemmagasságban, és ebbe a karikába rajzoljon egy fekete pontot. Ez a pont fekete kell, hogy legyen, nem kék, piros vagy valamilyen más színű.
Ezután helyezkedjen el a faltól körülbelül 1 méterre, és összpontosítsa figyelmét a körre. Szeme legyen ellazítva és félig nyitva. Koncentrációjának ereje a homloka közepéből áramoljon.
Három, négy perc múlva nyissa ki a szemét teljesen, és próbálja meg azt érezni, hogy tetőtől talpig csupa szem. Egész fizikai léte kizárólag látássá vált, és ez a látás a karikában lévő pontra összpontosul.
Néhány másodperc múlva próbálja meg azt érezni, hogy egész teste olyan kicsi lett, mint ez a pont a falon. Próbálja meg azt érezni, hogy a pont lényének egy része.
Lépjen be ebbe a pontba, hatoljon keresztül rajta, és menjen át a túlsó oldalra. Azután a másik oldalról nézzen vissza, és figyelje meg saját testét. Fizikai teste az egyik oldalon van, de koncentrációjának erejével szubtilis testét átküldte a pont másik oldalára. Szubtilis testén keresztül látja fizikai testét, és fizikai testén keresztül látja szubtilis testét.
Amikor elkezdett koncentrálni, egész fizikai teste tiszta látássá változott. Ekkor a pont volt az Ön valósága. Amikor belépett a pontba, a látás és a valóság eggyé vált. Ön volt a látás, és ugyanakkor Ön volt a valóság is. Amikor visszafelé nézett a pontból, a folyamat megfordult. Ekkor önmagán kívül a látássá vált, és az a hely, amelyhez visszatért - a teste - volt a valóság. Azután a látás és a valóság ismét eggyé válnak.
Ha képes a látást és a valóságot ily módon szemlélni, akkor koncentrációja abszolút tökéletes. Ha a koncentráló ereje képes Önt a pont túlsó oldalára vinni, amelyet valóságnak nevezett, akkor a teljes léte messze túl lesz a látáson és a valóságon egyaránt. És amikor úgy tudja érezni, hogy túllépett a látásán és a valóságán, végtelen erővel fog rendelkezni.