A koncentráció belső éberséget, figyelmet jelent. Körülöttünk és bennünk mindenütt tolvajok vannak, a félelem, a kétség, a bánat és az aggodalom. Ezek belső tolvajok, amelyek megpróbálják értelmünk békéjét és egyensúlyát ellopni. Ha megtanulunk koncentrálni, ezeknek az ellenséges erőknek nagyon nehéz belénk hatolni. Ha kétség hatol értelmünkbe, a koncentráció ereje darabokra szaggatja. Ha félelem nyomul értelmünkbe, a koncentráció ereje elkergeti. E pillanatban kiszolgáltatottjai vagyunk a meg nem világosult, sötét, romboló gondolatoknak, de el fog jönni a nap, amikor ezek a zavaró gondolatok félnek majd koncentrációnk erejétől.
A koncentráció az értelem dinamikus akarata, amely azt akarja bennünk, hogy a fényt fogadjuk el, a sötétséget pedig tagadjuk meg. A koncentráció olyan, mint egy isteni harcos bennünk. A koncentrációnak elképzelhetetlen hatása van törekvő életünkben. A koncentráció könnyen képes elválasztani a Mennyországot a pokoltól, vagyis már itt a földön állandóan a Mennyország gyönyörében élhetünk ahelyett, hogy ki lennénk szolgáltatva a pokol végtelen gondjainak, félelmeinek, kínjainak.
A koncentráció a legbiztosabb út ahhoz, hogy célunkat elérjük, legyen ez a cél az Isten-megvalósítás vagy akár csak emberi vágyaink betöltése. Az igazán törekvő ember előbb vagy utóbb megszerzi a koncentráció erejét - akár Isten kegyelmén keresztül, akár állandó gyakorlással, akár saját törekvésén keresztül.