A nyílvessző és az íj

A koncentráció a nyílvessző. A meditáció az íj.

Amikor koncentrálunk, egész erőnket valakire vagy valamire irányítjuk, hogy annak titkait felderítsük. Amikor meditálunk, korlátozott tudatunkból egy magasabb tudatba emelkedünk, ahol a csend fenséges tágassága uralkodik.

A koncentráció magához akarja ragadni azt a tudást, amelyre irányul. A meditáció azonosulni akar azzal a tudással, amelyet keres.

A koncentráció nem engedi meg a zavarónak, a tolvajnak, hogy birodalmába behatoljon. A meditáció beengedi. Miért? Csak azért, hogy tetten érje a tolvajt.

A koncentráció a parancsnok, aki a szétszórt tudatot figyelemre inti.

A koncentráció és a sziklaszilárd következetesség elválaszthatatlan, sőt egymástól függő isteni harcosok.

A koncentráció párbajra hívja ki, és legyőzi az ellenséget. A meditáció, csendes mosolyával, letompítja az ellenség kihívását.

A koncentráció azt mondja Istennek: "Atyám, hozzád jövök." A meditáció azt mondja Istennek: "Atyám, gyere hozzám."

A törekvőnek két igazi tanítója van: a koncentráció és a meditáció. A koncentráció mindig szigorú a tanítvánnyal, a meditáció csak néha-néha. De mindkettejük legmélyebb érdeke az, hogy a tanítvány haladjon.