A Guru: a magántanárod

A legfontosabb dolog, amit a spirituális mester spirituális gyermekeiért tesz, hogy tudatosítja a bennük lévő határtalant és végtelent, ami nem más, mint maga Isten.

A guru egy szanszkrit szó, ami azt jelenti: "az aki megvilágosít." Azt, aki megvilágosodást ajándékoz, gurunak hívják. Saját megvalósulásomnál fogva azt kívánom mondani, hogy csak egyetlen valódi Guru létezik, és az a Legfelsőbb. Egy emberi lény sem lehet valódi guru. Bár egyedül a Legfelsőbb a valódi Guru, itt a földön értékeljük az időt. Ha találunk valakit, aki segíthet a megvilágosodáshoz vezető útunkon, akkor elfogadjuk a segítségét, és őt talán gurunak hívjuk.

A spirituális mester vagy guru olyan, mint az idősebb testvér a családban, míg a keresők az ő fiatalabb fivérei és nővérei. A spirituális mesterek elmondják és megmutatják a fiatalabb testvéreknek, hogy hol van az Atyjuk, az Abszolút Guru.

A valódi Guru nem a kék ég magasságaiban él. Szívünk legmélyén lakik. Azt kérdezheted: "Ha itt van a szívünkben, akkor miért szükséges valakinek a segítségét elfogadnunk, hogy megtaláljuk Őt?" Bár ez a felbecsülhetetlen kincs a szívünkben van, nem látjuk és nem érezzük azt, így segítségre van szükségünk. Egy barátunk, akit gurunknak vagy spirituális tanítónknak hívunk, eljön hozzánk és megtanít rá, hogyan találjuk meg saját kincsünket

Nem kötelező, hogy élő gurud legyen, de bizonyosan ajánlott. Tudod, hogy van egy cél, és azt el akarod érni. Ha bölcs vagy, elfogadod egy olyan valakinek a segítségét, aki meg tudja mutatni neked a legkönnyebb, legbiztonságosabb és a leghatékonyebb utat a célhoz. Ha száz és ezer évet akarsz eltölteni azzal, hogy Istent megvalósítsd, akkor nincs szükség spirituális mesterre. De ha a célt olyan gyorsan akarod elérni, ahogy csak lehet, akkor feltétlenül szükség van mesterre.

Ha van egy mestered, akkor az meggyorsítja a spirituális fejlődésedet. A spirituális mester a magántanárod a spirituális életben. Nagy különbség van a magántanár és a közönséges tanító között. A közönséges tanító ránéz a diák dolgozatára és ad rá egy jegyet. Vizsgáztatja a tanulót, aztán vagy átengedi vagy megbuktatja. De a magántanár személyesen bátorítja és ösztönzi a tanulót annak otthonában, hogy átmenjen a vizsgáján. Élet-utazásod minden pillanatában a tudatlanság próbára tesz, de a magántanárod megtanít rá, hogyan menj át könnyűszerrel ezeken a vizsgákon. A lelki tanító feladata ösztönözni a keresőt és megnövelni annak törekvését, hogy a leggyorsabban valósíthassa meg a Legfelsőbbet.

Ahhoz, hogy bármit is megtanulj ezen a világon, kezdetben tanárra van szükséged. Abszurd dolog azt érezni, hogy az életben minden máshoz az életben tanárra van szükség, csak a meditációhoz nem. Miért megy valaki egyetemre, ha otthon is lehet tanulni? Azért, mert érzi, hogy ott szakmájukban jártas emberektől szakszerű útmutatást fog kapni. Nos tudjuk hogy volt már néhány – de csak nagyon, nagyon kevés - valóban művelt ember, aki sohasem járt egyetemre. Igen vannak kivételek. Minden szabály alól vannak kivételek. Isten mindnyájunkban ott van, és ha egy keresőnek az az érzése, hogy nincs szüksége emberi segítségre, módjában áll kipróbálni egyedül saját képességeit. De ha valaki bölcs és ahelyett, hogy csak botladozna, vagy sétálna, futni szeretne céljához, akkor számára egy Guru jelentős segítséget nyújthat.

Tegyük fel, hogy Londonban vagyok. Tudom, hogy New York létezik, és hogy vissza kell oda térnem. Hogyan juthatok tehát oda? Szükségem van egy repülőgépre és egy pilótára. Annak ellenére, hogy tudom, hogy New York létezik, mégsem tudok oda egyedül eljutni. Éppígy tudod, hogy Isten létezik. El akarsz jutni Istenhez, de valaki oda kell, hogy vigyen. Éppúgy, ahogy engem a repülő New Yorkba visz, téged is el kell vinnie valakinek Isten Tudatához, mely mélyen benned van. Valaki meg kell, hogy mutassa, hogyan léphetsz be meditáció által saját isteniségedbe, ami nem más, mint Isten.

A spirituális mester egy hajóval jön hozzád, és így szól: “Gyere! Ha az Arany Partra akarsz jutni, elviszlek; és ha egyszer már a csónakomban vagy, akkor ott énekelhetsz, táncolhatsz, vagy akár alhatsz is, én akkor is biztonságban elviszlek a Célhoz.” Ha azt mondod, nincs szükséged senkinek a segítségére, ha egyedül akarod átúszni a tudatlanság tengerét, akkor rajtad áll, hogy megpróbáld. De hány évedbe, hány inkarnácódba fog ez kerülni? Másrészt, ha már úsztál egy ideig talán teljesen kimerülsz majd és belefulladsz a tengerbe.

Guru nélkül a fejlődésed nagyon lassú és bizonytalan lesz. Megtörténhet, hogy magas felemelő tapasztalatokat kapunk, de nem tulajdonítunk nekik megfelelő jelentősséget. Kétség sötétítheti el elménket, és azt kérdezzük: “Én csak egy hétköznapi ember vagyok, hát hogyan lehet nekem ilyen tapasztalatom? Valószínűleg csak ámítom magam.” Vagy mesélünk róla barátainknak, és azok azt mondják majd: “Ez mind csak képzelgés. Felejtsd el a spirituális életet!” De ha ott van valaki, aki ismeri a Valóságot, ő azt mondja majd: “Ne légy bolond! A tapasztalatok, melyeket átéltél teljesen valódiak.” A Mester bátorítani és ösztönözni fogja a tanítványt, és megfelelő magyarázatot ad a tapasztalataihoz. Másfelől a mester képes helyreigazítani a keresőt, ha az meditációjában valamit rosszul csinál.

Ha egyszer elvégzel egy tanfolyamot, akkor többé már nincs szükséged tanárra. Ha meg akarsz tanulni énekelni, elmész egy énekeshez, hogy tanulj tőle. Ha táncos akarsz lenni, elmész egy táncoshoz. Ha egyszer jó énkessé vagy táncossá válsz, többé már nem kell tanárhoz menned. A spirituális életben is hasonló a helyzet. Kezdetben szükséged van segítségre, de ha különösen előrehaladott vagy, akkor már nem lesz szükséged senkinek a segítségére.

Ha valaki egy mester igaz tanítványává válik, akkor nem érzi azt, hogy ő és a mestere két teljesen különböző lény. Nem érzi úgy, hogy guruja a fa csúcsán ül ő pedig a fa tövében áll. Nem! Azt érzi, hogy a guru az ő legmagasabb része. Érzi, hogy ő és a guru egyek, hogy a guru az ő legmagasabb és legfejlettebb része. Épp ezért a tanítvány nem érez nehézséget abban, hogy legalacsonyabb részét átadja a legmagasabb részének. Nem méltóságán aluli, hogy odaadó tanítvány legyen, mivel tudja, hogy mind a legfelsőbb és a legalacsonyabb teljesen a sajátja

Az, ki inspirál téged, ő a te valódi tanítód. Az, ki szeret téged, ő a te valódi tanítód. Az, ki ösztönöz téged, ő a te valódi tanítód. Az, ki tökéletesít téged, ő a te valódi tanítód. Az, ki becsül téged, ő a te valódi tanítód.